„Ha nem dobos, akkor filmes, pszichológus vagy misszionárius lettem volna”
Interjú Hidász Tamás dobossal

2016. január 19. - Fodor Luca E.

Február 6-án különleges party-val és csak egyszer látható koncerttel várunk a New Orleans Clubban. A Black Jukebox – New songs in old style koncert dobosával, Hidász Tamással készítettünk interjút.

Huszonhat éves vagy, és már hosszú évek óta zenélsz. Mikor bolondultál bele a zenébe, a dobba?

Nagyjából tizenhat éve kezdtem el zenélni. Tíz éves voltam, amikor egy bongóval (kézi ütőhangszer) már egy kis zenekarban ütőztem, tizennégy évesen pedig már zeneiskolába is jártam Esztergomban, ahol felnőttem. A ritmus, a dobolás már egészen pici koromban a mindenem volt, már akkor is dobos akartam lenni. Érettségi után felvételt nyertem a Kőbányai Zenei Stúdióba, ahová három évig jártam. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mesterképzését végzem, és hobbi szinten mellette énekelni is nagyon szeretek.

Már az óvodában eldöntötted, hogy dobos leszel. Más opció meg sem fordult a fejedben? Tűzoltó, rendőr, akcióhős?

Már kisgyerekként is ez volt az első számú álmom. Ha később nem a dobolást választottam volna hivatásul, szívesen lettem volna filmes, pszichológus, hangmérnök – bár ez ma is nagyon közel áll hozzám, talán mondhatom, hogy gyakorlom is -, sőt akár misszionárius.

Misszionárius? Nem gyakori választás, az biztos!

Hívő ember vagyok, aki nagyon boldog, hogy olyan dologgal foglalkozhat, amit szeret, ami által képes másoknak adni. Hiszek abban, hogy létezik Isten, egy felső hatalom, aki tudja, mi van valójában az emberek szívében. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy olyan típusú értékeket kapjanak mint a művészet, sőt mindig szerettem volna én is segíteni, adni másoknak. Ezért gondolkodtam egy ideig ebben a hivatásban.

Zenészként számos embert megismerhettél, több formációban zenélhettél már, és sok élményt adhattál a közönségnek. Milyen inspirációk értek, hogy végül zenész lett belőled?

Zeneileg a ’90-es évek közepe áll hozzám a legközelebb. A fúziós zenék indítottak el a pályán, ezek érték el, hogy komolyan foglalkozzam a zenével. Nagyon meghatározó volt számomra Chick Corea és Vinnie Colaiuta dobos munkássága.

Rajtuk kívül volt előtted más példa is? A családodban foglalkozott bárki is zenével?

Nem vagyunk zenész család, bár úgy tudom, nagyapám nagyon ügyesen hegedűlt, sajnálom, hogy nem ismerhettem személyesen. Rajta kívül nagyanyám unokatestvérét említeném, aki európai hírű oboaművész, és jelenleg Frankfurtban él.

Te nem próbáltál szerencsét külföldön?

Az elmúlt két évben négy versenyt nyertünk, nyertem különböző formációkkal. Ilyen volt többek között a Marosvásárhelyi Egyetemista Jazz Verseny, Prágai Jazz Verseny, a Magyar Jazz Szövetség Jazz Combo versenye, melyet Budapesten rendeztek meg. A versenyek alkalmával így kipróbálhattam magamat külföldön is. A legfrissebb külföldi élményem az a párizsi turné, amelyről most tértem haza nemrég. Sárik Péter (dzsesszzongoraművész, zeneszerző, tanár) hívott játszani; A MÜPA társulatával – amely félig táncos, félig artista produkciót ad elő – öt hétig turnézhattam, az egyik élőzenés darabban doboltam. Ez nagyon inspiráló élmény volt a számomra. Sárik Péterrel egyébként játszom máskor is, a triójában szoktam helyettesíteni.

Milyen formációkban hallhattunk és hallhatunk még játszani ezen kívül?

Az utóbbi másfél évben többször játszottam Gyárfás István (jazz gitáros) egyik zenekarában, és László Attilával is, aki egy igazi magyar jazz legenda. Mivel nagyon szeretem a Gospelt is, a Golgota Gospel Kórusban is zenélek mostanában, de Rafael Marióval is elkezdtünk dolgozni a Rafael Mario Projecten. Ami nagyon sokat formál és formált is rajtam, az a Balogh Tamás Kvartett, ahol Vincével (Bartók Vince – nagybőgő és basszusgitár) játszunk együtt. Mindenképpen kiemelném még a Gáspár Laci Live-ot, azaz Gáspár Laci zenekarát, ahol szintén van szerencsém dobolni.

Szokták mondani, ember tervez, Isten végez. Mégis, ha megkérdeznék, mi a terved a zenében a jövőre nézve, mit válaszolnál?

Azt szeretném, hogy amit csinálok, az nemzetközi színvonalú legyen. Ne csak megfeleljen a nemzetközi szintnek, hanem legyen egyedi, saját. Olyan, amilyet máshol nem látni. Ez a legnagyobb vágyam.

Ezt érdemes megosztani!

Hozzászólások

Írd meg te is a véleményed!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólj a bejegyzésekhez.