A dob “a józan részegség legjobb formája”
Interjú Sándorfi Viktorral, a Funk Infection dobosával

2016. április 22. - Fodor Luca E.

Május 14-én Funk Infection koncerttel készülünk a nagy nyári szünet előtti utolsó Luxfunk Funky & Hip-Hop Party-n. Legújabb interjúsorozatunkban ezért a Funk Infection néhány tagját szeretnénk bemutatni. Ezúttal Sándorfi Viktort, az együttes alapítótagját, a  dobok mögül.

Kevesebb, mint egy hónap, és újra a kedvenc slágereinkre dübörgünk majd a New Orleans Clubban. Nem csak a Funk Infection koncertnek, hanem DJ Balunak, DJ Forestnek, és legújabb Luxfunk lemezlovasunknak, DJ Quicknek is köszönhetően. Mielőtt azonban bedobnád a jegyeidet a kosárba, olvasd el interjúnkat Sándorfi Viktorral, a Funk Infection dobosával. Ha mi még nem, akkor ő biztosan meg fog győzni arról, hogy hová érdemes indulnod az éjszakában május 14-én…

A Funk Infection 2013 májusában jött létre Veszprémben. Te ott voltál a kezdetekkor? Gyorsan összeállt a 11 fős csapat?

Úgy indult az egész, hogy 2012 decemberében feladtam egy hirdetést saját magamról, miközben a neten böngésztem a zenészek hirdetései között is, mivel nagyon szerettem volna egy új együttest alapítani. A környékbeli zenészek „8 óra munka, 8 óra pihenés” jellegű hakni zenekarokat csináltak általában, én viszont szerettem volna olyan zenekarba beszállni, amit teljes szívvel-lélekkel tudok vinni hosszútávon. A hirdetéseken keresztül egymásra találtunk Pálffy Károly szaxofonossal, majd leültünk egyeztetni az elképzeléseinket. Ő ismerte a gitáros Bors Bálintot, aki csatlakozott hozzánk. A közös nevező az instrumentális Jazz-Rock volt, de nagyon hamar ráébredtünk, hogy ez ma eladhatatlan Magyarországon. Ahogyan szépen sorban bővült a csapatunk, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a mi utunk bizony a Funky lesz: amikor előkaptuk a telefonjainkon található zenéket ötletelés céljából, az első, amire egybehangzóan „IGEN, EZ AZ”-érzésünk volt, az a Trombone Shorty-féle Hurricane Season volt.

Hamarosan csatlakozott hozzánk a Funky-gitáros Dobosi Gergő (szólógitár), akinek a barátnőjéről azt hallottuk, hogy piszok jó énekesnő. Kicsit féltünk tőle, hogy a valóságban ez vajon mit jelenthet, hiszen akkor még nem tudtuk, hogy Varga Veronika hivatásos énekesnő, aki luxushajókon énekelt. Hatalmas szerencsénk volt, hogy megismerhettük! Gergő ismeretsége által társult hozzánk a harsonás Horváth Gábor is, és hamarosan össze is jött az első próba 2013 májusában, ahol nem csak feldolgozásokban, hanem saját dalokban is elkezdtünk gondolkozni. Ekkor már olyan nagy hiány volt a környéken ilyen jellegű zenekarokból, hogy többször hívtak fellépni minket már abban a hónapban is. Ekkor még időre volt szükségünk, hogy igazán komoly műsort adhassunk, így az első fellépésre kicsit később került csak sor.

Milyen volt a bűvös első alkalom?

Fantasztikus élmény volt! Többen mondták, hogy ugyan nem szoktak ilyen stílusú zenét hallgatni otthon, mégis elkapta őket a hangulat. Nagymamától a metál arcig mindenki jónak tartotta, amit csináltunk. Én ugyan Rock, Jazz-Rock produkciókból jöttem, de már akkor is fixa ideám volt a Funky. Zeneileg rátaláltam magamra. Már korábban is a funkos, groove-os dobolás volt a mindenem, a Funk Infection után még inkább igyekeztem fejleszteni magam.

A szólógitáros Dobosi Gergely azt mesélte rólad, hogy a dobolás mellett „zenekarvezető techguru” vagy. Szerinted mi a szereped az együttesben?

Gergő egyszer azt mondta, hogy szerinte az a jó dobos, aki nem csak a dobolásra fókuszál. Én tíz éve foglalkozom hangtechnikával, akusztikával, hangszigeteléssel, és a zenekar szempontjából nagyon hasznos ez a gyakorlatias tudás.

… és az, hogy gördülékenyen tudjatok együttműködni mind a tizenegyen. Szerinted mire van szükség ehhez?

Nagyon jó kérdés! Szerintem már egy öttagú zenekarnál is lehet érezni, hogy eszméletlen fontos az emberi oldal! Illetve a rendszeresség: hogy milyen gyakorisággal tudunk próbálni külön és együtt, valamint hogyan tudjuk ezeket az alkalmakat összeegyeztetni a családi, munkahelyi elfoglaltságainkkal. Ezért létrehoztunk egy közös online naptárat, amelyhez minden tag hozzáfér, és becsületesen vezeti is. Így tudunk tervezni a zenekarral, mert mindenki beírja a nyaralásokat, céges elfoglaltságokat előre.

Ezen kívül kitaláltuk, hogy a kéthetente megszervezett szerdai próba szent és sérthetetlen, csak mi, a zenekar tagjai veszünk részt rajta; barátok, barátnők, család nem. Ilyenkor csak a feladatra koncentrálunk. Egyre gyakrabban tartunk szekciópróbákat is, amelyeken kőkeményen dolgoznak a fúvósok. Vannak dalszerző próbák is, amelyeken főként azok vesznek részt aktívabban, akik ehhez a részéhez szeretnének hozzátenni; valamint ott vannak még a zenei alappróbák is a billentyűssel, gitárosokkal, velem, a dobossal.

Ennyi különböző egyéniség nem szokott súrlódni egymással?

Előfordul, de érdemes különválasztani a szakmai részt és a személyes oldalt. Nálunk mondjuk mindkettő rendben van. A zenélésen kívül is összejárunk, barátok vagyunk. Azt látom, hogy a motiváció nagyon fontos. Volt néhány hullámvölgyünk, amikor az énekesünk, Veronika elment, hogy hajón énekeljen. Valahogyan nem volt akkora a „húzás”. Tulajdonképpen egy luxushajó kitépte a mellkasunkból a szívünket. Veronikát. Egyébként remek beugró énekesünk van Kertész Dóra személyében, neki is sokat köszönhetünk.

Számodra a zenélés hivatás és/vagy hobbi? Emlékszel még, hogy mikor érezted először azt, hogy igen, én zenéléssel akarok foglalkozni?

Már 11-12 évesen megvolt az első dobszerkóm: a kanapé és a párnák, amiket fakanállal ütöttem. Ez biztosan sokaknak ismerős. Észrevettem, hogy a zenékben, amiket hallgatok, a dob fog meg igazán. Egy James Brown számra például nem tudott nem járni a lábam, egyszerűen húzott a groove. Anyukám beíratott a zeneiskolába, ahol Elemér bácsitól, a dobtanáromtól megkaptam életem első dobverőit. Ezután gyorsan lecseréltem a fakanalakat… 15 évesen vettem a nyári munkákból összespórolt pénzemen az első saját dobszerkómat; a nagymamámmal súroltuk ecetes sóval a cintányérokat, nagypapával pedig szétszedtük az egészet, és megolajoztuk a csavarokat. Nagyon nagy szerelem lett számomra a dobolás, bár azt mondják, a nagymamámnak azóta magas a vérnyomása… Édesanyám azt hitte, hogy három napos csoda lesz ez az életemben, de hamar belátta, hogy tévedett. Én még törött lábbal is doboltam, sosem hagytam abba. Amikor dobolok, egyszerűen megszűnik a külvilág. Ha dobszólózom, akkor egyenesen euforikus állapotba kerülök, mindenféle tudatmódosító szer nélkül. Ez a józan részegség legjobb formája.

Ha az internet nem csal, akkor a füled mellett a szemed is jó, hiszen fotózol. Miért választottad mégis a dobolást?

Az a helyzet, hogy tanultam annó grafikát, ott volt fotó óra, videóvágás, és sorolhatnám. Ennek köszönhető, hogy a zenekar grafikai munkáit én csinálom a mai napig. A fotózást viszont abbahagytam kb. tíz éve, mert a minőségi munka olyan anyagi vonzattal járt volna, amit szívesebben költöttem dobolásra, hangtechnikára. Vicces, hogy a gépemet egy olyan ember vette meg, aki abbahagyta a dobolást, hogy a fotózással foglalkozhasson. Egyébként nem rég szólt, hogy vett egy dobszerkót… Ezt nem lehet abbahagyni igazán sosem.

Ha jól tudom, még a hangod is rendben van…

Gyerekkorom óta szeretek táncolni és énekelni is, legutóbb egy dallamos Rockot játszó zenekarban álltam a mikrofon mögött. Sokszor vokáloztam különböző zenekarokban; a Funk Infectionben is, egészen Szalai Bence (billentyű) érkezéséig, akinek nagyon jó énekhangja van. Praktikai okok miatt – dobost vokálra hangosítani úgy, hogy jól szóljon, nagyon nehéz – ma már nem énekelek. Dobosi Gergő viszont vokálozik.

Más együttesben hallhatunk téged jelenleg?

Az én filozófiám az, hogy egyszerre csak egy zenekarban játszom, mert szerintem csak így lehet mindent beletenni. A Funk Infection óta sok zenekarba hívtak, de én ide tettem le a voksomat.

Mi az első dolog, ami eszedbe jut, amikor színpadra lépsz? Milyen gondolatokkal ülsz be a dob mögé?

Nagyon szituációfüggő: milyen a hangosítás, kiknek zenélünk éppen. Egy színész cimborámtól  azt tanultam, hogy ha megoldható, fellépés előtt hagyjak magamnak egy kis időt arra, hogy lélekben is felkészüljek. Ilyenkor nem szeretek sokat beszélgetni másokkal. Átszellemülök. Ha mindenre fel vagyunk készülve a többiekkel, akkor nem szoktam izgulni, bár ha nagyon rosszul szól a technika, akkor azért előjön a lámpaláz.

Túl a lámpalázon, benne a produkció kellős közepében, mitől érzed, hogy jó a koncert, amit csináltok? Kiknek szól a zenétek leginkább?

Két éve nem tudtam volna megfogalmazni, kik tartoznak a célcsoportunkba, de mára kirajzolódott. Főleg a 25-40 éves korosztály, akik szívből szeretik a Funkot, a Funky-t. Azok az emberek, akik nem félnek megmozdulni, előre jönnek a színpadhoz; akik igazi party arcok; akik mernek boldogok lenni, jól érezni magukat a bőrükben, akárcsak mi, a színpadon. Mi mindig jól érezzük magunkat együtt. Sok koncerten azt tapasztalom, hogy nincs az az igazi „ereszd-el-a-hajam” érzés. Mi abban hiszünk, hogy ezért mindent meg kell tennünk: fel kell öltözni a színpadhoz, be kell vonni a közönséget, meg kell őrülni. Szerintem ebben nagyon erősek a frontembereink. Veronika például egy délutáni koncerten megtáncoltatott egy nyugdíjas bácsit!

Sokáig szeretnétek még bácsikat táncoltatni és értő közönséget szórakoztatni? Milyen dolgok szerepelnek a terveitek között?

Zeneileg a hosszútávú tervek között szerepel, hogy lépésenként, két-három dalonként szépen összehozzunk egy főleg magyar nyelvű, saját dalokból álló nagylemezt, szerzői kiadásban. Úgy látjuk, hogy egyből nem érdemes nagy albumot kiadni, mert ezt a mostani zenehallgatási viszonyok, szokások már nem követelik meg. Nem az a jellemző – főként nem Magyarországon –, hogy leülsz meghallgatni egy bakelitet, egy pohár borral a kezedben, hanem ott a YouTube, a Soundcloud és a Spotify. Egyébként szeretnénk nagyon sokat koncertezni, minél több szimpatikus, nívós helyszínen, hiszen már eljutottunk arra a szintre, hogy nem mondunk mindenre igent. A minőség a legfontosabb, és erre büszkék vagyunk.

És mi a helyzet a te terveiddel?

Én személy szerint két kanállal eszem a zenét, mindig bújom az izgalmas újdonságokat, főleg Funky vonalon. Ez a jövőben sem fog változni, amellett, hogy szeretnék reggelire, ebédre, vacsorára metronómot enni; annyit tervezek gyakorolni az új, elektromos dobszerkómon, amennyit család mellett csak lehet.

Ha szimpatikus volt számodra Viktor és a Funk Infection együttes, gyere el május 14-én a New Orleans Clubba, és bulizz velünk a nagy nyári szünet előtt!

Ezt érdemes megosztani!

Hozzászólások

Írd meg te is a véleményed!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólj a bejegyzésekhez.