“A jó DJ jó pszichológus”
Interjú DJ Quickkel, legújabb Luxfunk DJ-nkkel

2016. április 16. - Fodor Luca E.

DJ QuickMájus 14-én a Hip-Hop & Funky Luxfunk Party keretében szeretnénk bemutatni csapatunk legújabb tagját a New Orleans Clubban. Ő DJ Quick, akit ebből az interjúból még jobban megismerhetsz.

DJ Quick nevével már biztosan találkoztál; az elmúlt 25 év nem csak DMC világbajnokságot hozott neki, hanem rengeteg tapasztalatot és elismerést. Ha szeretnél ezekről többet megtudni, olvasd el interjúnkat, majd gyere el május 14-én a New Orleans Clubba, ahol először adja a feketét a Luxfunk színeiben, DJ Baluval és DJ Foresttel. A részletes programajánlóval hamarosan jelentkezünk!

14 éves voltál, amikor a szüleid megleptek egy Aiwa Deck-kel. Ha valami, akkor ez támogató hozzáállás. Ennek köszönhető, hogy „bekattant” a DJ-zés?

Már a szüleim is nagyon szerették a zenét, nagyon jó kis lemezgyűjteményük volt, így én is sokat hallgattam mindenfélét, Police-t, Rolling Stones-t. A zene valahogyan kikapcsolt, megnyugtatott mindig is. 14 évesen, ’87-ben már nagyon érdekelt a popzene is, szerettem a Depeche Mode-ot, a Pet Shop Boys-t, azokat az előadókat, dalokat, amelyek a Sky Channelen mentek. Egész komoly kis gyűjteményem lett addigra. Ez volt az az év, amikor megkaptam a szüleimtől azt a bizonyos Aiwa Decket… nem volt mese, eldőlt, hogy mit kell csinálnom. Szorgalmasan gyűjtöttem a zenéket, ’89-ben pedig a lemezeket, aztán egyik dolog hozta magával a másikat.

Ha nem DJ-zés, akkor…

Akkor is a zene! Mivel a hardver része is érdekelt mindig, ráadásul apám villamosmérnök volt, ez az irány is vonzott. Nem csak használni szerettem volna a dolgokat, hanem megtudni, hogy mi van bennük, hogyan működnek; ezért gimi után elektrotechnikus végzettséget szereztem. Szervizelgettem, tanácsokat adtam és adok a mai napig, most már laptopokkal és hangkártyákkal kapcsolatban is. Nagyon érdekeltek ezek a dolgok, bár az utolsók között voltam, akik még lemezről zenéltek. 2010 végén vettem meg az első gépemet, egy Macbook Prót.

Idén kereken húsz éve volt, hogy Bootsie-val és Luigivel Underground All Stars-ként győzelmet arattatok a DMC-n, és indulhattatok a DMC világbajnokságon is. Ha jól tudjuk, ezt azért megelőzte néhány év gyakorlás…

Az első DMC-mre két-három évig gyakoroltam az apámtól kapott Panasonic lejátszón, és igyekeztem venni egy keverőt is, bár végül kölcsön kapott cuccal tudtam készülni. Természetesen újra indultam a következőn is, Budaival, sőt a harmadikon is, akkor Andrew J-jel. Végül ’96 januárjában, a negyedik DMC-men sikerült nyernünk Bootsie-val és Luigivel, és mehettünk az olaszországi világbajnokságra.

Az Animal Cannibals-szel két nagylemezetek készült – amelyeken scratcheltél -, mindkettő aranylemez lett. Mi vonzott és vonz ma is a scratchben?

Én olyan zenéken nőttem fel a ’80-as években, amelyekben rendkívül fontos szerepet kapott a DJ. Szinte minden Hip-Hop produkcióban volt egy, és nem semmi dolgokat tettek le az asztalra. Ott van például DJ Jazzy Jeff, aki egy igazi ikon a mai napig. De olyan együttesekben is voltak lemezlovasok, mint a Public Enemy, vagy az Ice-T és LL Cool J produkciókban. A scratch mindenhol elemi szinten ott volt. Ahhoz, hogy megtanuljuk a keverés alaptechnikáját, lépéseit, elég néhány hét. A scratch-hez évek, évtizedek kellenek. Én nagyon sokat foglalkoztam vele. Ugyan nem volt segítségem, de a ritmusérzékemre hagyatkozva, meg továbbra is rengeteg zenét hallgatva sikerült elsajátítanom az alapokat. Nagyjából három évre volt szükségem ahhoz, hogy ’92-ben azt mondjam, magabiztosan ki tudok állni az emberek elé. Persze utána is sokat kellett gyakorolnom. Amikor megjelent az internet a ’90-es évek közepén, végén, akkor már lehetett találni néhány videót a témában, bár ez meg sem közelíti a ma elérhető YouTube-os választékot. Egyébként sokat segített a tanulásban, hogy ekkoriban adták ki VHS-en, DVD-n a DMC versenyeket, ezekből képeztem magam.

Mit gondolsz, mennyire lehet átvinni a saját stílusodat a scratchelésbe?

Az első lépés a saját stílus kialakításához, hogy minél több trükköt elsajátíts a kedvenc DJ-idtől. Amikor már képes vagy magabiztosan játszani ezekkel, a saját formádra alakíthatod. Olyan ez, mint amikor egy hangszeres zenész, mondjuk egy gitáros lesi a nagyok megoldásait, és egyszer csak összeáll a fejében. Van egy pont, amikor ez az egész átfordul, hirtelen elkezdesz magaddal versenyezni. Saját magad leszel a mérce. Teszteled, hogy mi jó, mi működik kevésbé. Kinyílik a világ, ás rájössz, hogy végtelen a fejlődési lehetőség.

Előtted milyen példaképek állnak?

DJ Jazzy Jeff, DJ Cash Money – aki egyébként az első DJ volt, aki bekerült a Hall of Fame-be 1998-ban (a szerk.) -, Public Enemy.

Ice-T mellett DJ-zett DJ Aladdin, aki szintén nagy példakép.

Az EPMD-ben DJ Scratch nagyon hirtelen tört be ’89-ben,  de azóta is zseniális.

A 3rd Bass-szel játszott együtt DJ Daddy Rich, aki szintén a nagyok közé tartozik.

Akárcsak DJ Bobcat, aki LL Cool J-jel nyomta.

Ezek az emberek őstehetségek, olyanok, mint Bach vagy Mozart, csak más stílusban. Sok mindent meg lehet tanulni, de van egy pont, amint nem lehet átfordulni, ha az igazi tehetség hiányzik. Szerintem akkor jó igazán egy DJ, ha háttal állva meghallod valahol, és felismered a stílusáról.

Mi a helyzet a mai lemezlovasokkal?

Ma már nagyon differenciált a pálya, hiszen rengeteg zenei stílus létezik. Úgy látom, hogy vannak kifejezetten technikai DJ-k, akik különböző versenyekre járnak; ők az ún. „turntablist” DJ-k. Mivel állandóan gyakorolnak, finomítják a technikájukat, nem igazán zenélnek party-kon. Ezzel szemben a party DJ-kre jellemző, hogy jól kevernek, valamennyire tudnak scratchelni, de nem olyan minőségben, mint az előbbiek. Ha ki kéne emelnem néhány nevet, akkor DJ Craze-t említeném, aki Miamiból származik, és nagyon komoly lemezlovas csapata van.

A DJ kultúra egyébként Miamiban, San Franciscóban, New Yorkban, Philodelphiában nagyon erős, de ide sorolható még Detroit és Boston is. Az utóbbiból származik DJ Premier (Gang Starr), aki remek technikai és party DJ is egyben.

Úgy gondolom, hogy a felsoroltakon kívül az utóbbi évek DMC világbajnokai nagyon rendben vannak, illetve sok ún. bedroom DJ is, akik csak otthon gyakorolnak, de azt felveszik és felteszik a netre. Néhányan nagyon technikásak.

És mi a helyzet veled? Animal Cannibals, NEO, Sub Bass Monster: csak néhány név, akikkel együtt dolgoztál…

Nagyon sok mindenkivel játszottam már, jelenleg 25-30 nagylemezen vannak scratcheim. Sőt, egy időben kifejezetten abból éltem, hogy session DJ voltam. Szerettem ezt csinálni.

Hosszú évek tapasztalati állnak mögötted, sok helyzetben kipróbáltad magad. Mit gondolsz, mitől igazán jó egy lemezlovas? Milyen tudásra van szüksége a pályán?

Szerintem attól jó, ha egyedi, tud keverni és scratchelni. Az igazán jó DJ jó pszichológus. Tisztában van vele, hogy a vendégek miért járnak az adott helyre, mit várnak a bulitól; nem a saját kedvenceit erőlteti, hanem felméri, mire fognak megmozdulni. Három-négy zene lejátszásából ki tudja találni, hogy a következő egy-két órát hogyan állítsa össze. Ezzel szemben a rossz DJ zeneileg „beleáll” a dologba, letolja az emberek torkán, amit ő szeretne játszani.

Te mit tanultál meg a legnehezebben a felsoroltak közül?

Számomra a legnehezebb annak a rutinnak a megszerzése volt – egyébként öt-tíz év kellett hozzá -, amelynek segítségével ránézek az emberekre, és tudom, hogy mire vágynak ott és akkor. Egyébként örök dilemma marad, hogy a fő stíluson belül, 4-500 zene közül pontosan mit tegyen bele az ember a következő egy-két órába. Különösen nehéz a kéréseket beleépíteni, hiszen menetközben kell felülírni a terveidet.

Akkor sosem szoktad mondani, bocs, haver, nincs számkérés?

Ha jó helyen kér számot az illető, akkor lehet, hogy a következő dal az lesz. De egyébként egy ilyen kérés nagyon megbonthatja a dolgok menetét. Én mindig kulturáltan válaszolok, nem szoktam leoltani senkit. Ha kedves vagy, akkor általában nincs feszkó az elutasításból sem.

Szerinted a lemezlovas dolga kiszolgálni a partizók ízlését, vagy inkább formálnia kell azt?

Különböző zenei stílusokban más-más a helyzet. Az elektronikus zenében nagyobb a DJ mozgástere, hiszen leginkább nem könnyen felismerhető zenékkel operál, hanem a hangulat ívéről gondoskodik. Egy Hip-Hop és Rnb bulinál az emberek nagyon jól ismerik ez előadókat, az elhangzott dalokat, „nem lehet mellé menni”. A DJ-k keze valamennyire meg van kötve, hiszen ma már mindenkinek okos telefonja van, egy kattintással kideríti, hogy éppen mi szól akkor, ha előtte nem is ismerte. Ma itt van a YouTube, szuper hifik, fülhallgatók elérhetőek, mire eljut a helyre a vendég, az adott slágert már ötvenkétszer meghallgatta szuper minőségben. Még mindig három-négy hétre van szükség ahhoz, hogy egy új dal igazán befusson, de ezt az időt a vendégek sokszor nem hagyják meg a DJ-knek, követelnek. Régebben az új zenéket az első órában játszottam, majd fokozatosan csúsztattam egyre hátrébb, hogy bejárassam őket, hogy legyen idejük „beérni”. Ezt egyre ritkábban lehet megtenni. Ezért úgy látom, hogy ma már inkább a DJ-k követik a közízlést, nem pedig fordítva. Összességében szerintem nagyjából 70% az alkalmazkodás, 30% a freestyle, az ízlésformálás. Ma nagyobb a nyomás a DJ-ken, mint régen. Annó a technika, a pontosság volt a legfontosabb, ma azon van a hangsúly, hogy lejátszotta-e a kért slágert, mennyire szolgálja ki az igényeket. Természetesen ma is vannak kifejezetten jó lemezlovasok (például DJ Ghost, DJ Dugó, DJ Q.C, DJ Nara), de a népszerűség többnyire attól függ, hogy milyen a marketing, a közösségi oldalakon való aktivitás, nem pedig a valós tudástól. Egyébként azt tapasztalom, hogy napjainkban a közönség nem feltétlen a DJ törzsközönsége, hanem az adott szórakozóhelyé. Régen ez másként nézett ki.

Az előbb felsoroltál néhány fontos változást. Találkozol ennek pozitív vetületével is?

Igen. Jó dolognak tartom, hogy rengeteg zenét le lehet játszani viszonylag hamar, mert naponta hallgatják őket különböző felületeken. Emiatt sokkal aktívabbnak, szorgalmasabbnak kell lenni, tartani a lépést ezzel a tempóban. Ez egy izgalmas kihívás. Az viszonyt tény, hogy ezzel együtt a slágerek hamarabb ki is égnek. Ha régebben vettél egy R.Kelly Fiesta lemezt, azt játszottad öt-tíz évig, a Kool & The Gangekről nem beszélve. A fiatalabb korosztály szórakozóhelyein egy zene három-négy hónap alatt fut ki. De nagyon hamar jön a következő…

Milyen különbségeket látsz Magyarország és Nyugat-Európa között a DJ-zés tekintetében?

Én úgy gondolom, hogy magyar DJ-ként elsősorban Magyarországon érdemes próbálkozni, hiszen az itteni emberek gondolkodásmódja, személyisége hatott ránk. Ha külföldön akar az ember szerencsét próbálni, akkor ezeket a tapasztalatokat sutba kell vágnia. Kint nyitottabb a közönség, elsősorban arra kíváncsi, hogy mit szeretnél te mutatni nekik, míg itthon inkább diktálni szeretne.

Ez a fajta közönség képes még inspirálni téged?

Persze, folyamatos gyakorlásra, megújulásra. Mindig lehet újat tanulni, fejlődni, tökéletes példa erre DJ Jazzy Jeff; mindig hoz valami új színt, de nem hazudtolja meg önmagát, klasszikus marad.

Vannak konkrét terveid a jövőre nézve?

Nagyon szeretnék egy profi lemezlovas iskolát alapítani, hiszen majdnem 15 évig oktattam dj-zést, és ez már nagyon hiányzik. Ezen kívül szeretnék összehozni egy videóklipet, mert úgy gondolom, abban van a jövő; nem csak a jó zene a fontos, hanem hogy meg is mutasd magad. Arra vonatkozó terveim nincsenek, hogy pontosan meddig fogok zenélni, ezt majd hozza az élet. Egy biztos: számomra a zene örök.

Ha szeretnétek DJ Quickkel találkozni, gyertek el  a következő Luxfunk Party-ra, május 14-én a New Orleans Clubba! A részletekkel hamarosan jelentkezünk!

Ezt érdemes megosztani!

Hozzászólások

Írd meg te is a véleményed!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólj a bejegyzésekhez.