“A közönség ösztönösen jól érzi magát a koncertjeinken” – Interjú Szegedi Attilával, a SoulBlaster basszusgitárosával

Egyéb kategória publikálta Fodor Luca E. 0 Hozzászólások

SzegcsiMárcius 19-én, a következő Luxfunk Party alkalmával a New Orleans Club színpadára lép a tízfős, kő-Funkot játszó, Tower of Power tribute band, a SoulBlaster. Az együttes fellépéseit szervező basszusgitárossal, Szegedi Attilával beszélgettünk.

A március 19-ei Luxfunk Party ismét a klasszikus Funk jegyében telik majd a New Orleans Clubban. A tízfős SoulBlaster, a TOP magyarországi tribute bandje ötfős fúvós szekciójával – akiknek még saját koreográfiájuk is van – olyan Funkot nyom majd a színpadon, hogy azt megemlegetjük! Az összeszokott, remek zenészeket ebben az interjúban Szegedi Attila, azaz Szegecs képviseli, akivel az együttesről beszélgettünk.

A Tower of Power egy 1968-ban alakult, napjainkig aktív, kaliforniai, oaklandi banda. Mennyire tudtatok ebbe a hangulatba belehelyezkedni 1999-ben, megalakulásotokkor? Egyáltalán honnan jött az ötlet?

A zenekar alapító tagjai (az öttagú fúvós szekció, úgy mint Bojtos Gabi, Bacsa Zoli, Szentpéteri Zsolt, Harmath Sanyi és Végh Robi) már ’99 előtt ismerték egymást, hiszen Nagykőrösön egy zeneiskolában tanultak Szabó Attila, Atsi bácsi kezei alatt, aki megismertette a még kamasz srácokat a Tower of Power zenéjével. Miután összeraktak néhány dalt, én is bekerültem a képbe, hiszen meghívtak basszusgitározni, és idővel magamra vállaltam a koncertszervezés részét is a közös munkának.

Hogyan találtatok egymásra az együttessel?

Én komolyabban csak 22 évesen kezdtem basszusgitározni; Kecskeméten játszottam amatőr zenekarokban. Éppen egy Red Hot Chili Peppers tribute bandben zenéltem, amikor a srácok áthívtak a SoulBlasterbe, ami azonnal megfogott, hiszen a Funk basszusgitár nagyon közel áll hozzám. Egyébként más dolgokban is benne vagyok, egészen rapszodikusan: amiben látok fantáziát, abban szívesen veszek részt. Így voltam jelen a Szabó Balázs Bandájában is, az első két lemeznél. Jelenleg a legfontosabb projekt és szerelem azonban a SoulBlaster.

Miként zajlott az élet a csatlakozásod után?

Izgalmas időszak volt, amikor a létszám elérte a ma is aktuális tíz főt. Zenéltünk országon belül és a határokon túl is, Erdélyben, Ausztriában, Németországban, Szerbiában, 2-3 napos koncertsorozatok alkalmával. Megfordultunk a kis kluboktól kezdve az itthoni nagyszínpadokon is, egyre ismertebbé váltunk. Aztán néhány év múlva megváltoztak a dolgok, a körülmények hatására – más zenei stílusok térhódítása és a rengeteg új zenekar miatt – kicsit visszavettünk a tempóból. Ritkultak a fellépések, amit utólag visszagondolva egyáltalán nem bánunk, hiszen ezalatt az idő alatt mindenki megtalálta a helyét. Volt időnk „kiforrni”. Ennek köszönhető, hogy négy évvel ezelőtt új lendületet vettünk, és azóta folyamatosan koncertezünk. Elhivatottak vagyunk, imádjuk, amit csinálunk, és rengeteg energiát ad az, hogy egyre nagyobb az érdeklődés irántunk.

Ahogyan utaltál is rá, a Funk iránti érdeklődés – a tömegeket tekintve – kissé megkopott a ’80-as, ’90-es évekhez képest. Ma újra fel-felragyogni látszik, sőt megkockáztatjuk, hogy lassan reneszánszát éli. Ti hogyan élitek meg ezt tribute bandként?

Ez a zenekar ’99 óta ugyanazt csinálja, mégsem mindig ugyanúgy. Számunkra tribute bandnek lenni már természetes, hétköznapi dolog, bár igyekszünk a rutint az előnyünkre fordítani, és az adott keretek között meg-megújulni a dalokban. Egyébként pedig minden koncertre kihívásként tekintünk, hiszen a közönség örökösen más és más, eltérő hangulattal és igényekkel. Amennyire csak lehet, ehhez alkalmazkodunk a színpadon.

Hogyan működtök együtt a színpadon kívül? Miként zajlanak a próbák a SoulBlaster életében?

Nem az állandó, rendszeres próbák, hanem a próbaidőszakok jellemzőek ránk. Megtapasztaltuk, hogy nem lesz jobb a koncertélmény, ha a már bevésődött dalokat újra és újra eljátsszuk közösen. Mindenkiben benne vannak már annyira a műsordalok és improvizációs lehetőségek, határok, hogy nincs szükség nagy közös próbákra. Természetesen más a helyzet akkor, ha új dalokat gyakorlunk ki. Ebben az esetben 2-3 számot megtanulunk egyénileg, majd szekciópróbák következnek, a fúvósok összefújják együtt, a végén pedig közösen összehangoljuk.

Adott repertoárból dolgoztok, ami nem tesz lehetővé annyi újítást, amennyit más együttesek eszközölhetnek. Hogyan tudtok változni, mást mutatni, mint előtte?

Erre nagy hangsúlyt fektetünk. Előfordul, hogy két dalt gyúrunk össze, az egyikből elveszünk egy kicsit, másikból pár ütemet beleteszünk. Folyton tervezünk és ötletelünk, újabb és újabb dalokat tanulunk. Helyenként átformáljuk őket a saját képünkre. A példa kedvéért; ha az eredetiben elhalkulós lezárás van, akkor mi kitalálunk valami mást oda. Az intrókba gyakran beletesszük a saját elképzeléseinket, ami főként a fúvós szekciónak jár extra gyakorlással. De annyira szeretjük, amit csinálunk, hogy minden perce megéri! A megújulás tehát számunkra is fontos és izgalmas, miközben élvezzük azt is, hogy a SoulBlaster behatárolt repertoárja állandó és a műfaj rajongói számára szerethető keretet ad hozzá.

Mi jellemzi a repertoárotokat?

Jelenleg 14-15 dalt játszunk, amelyeknek főbb részeit átvezetéssel illesztettük össze. Ez azt jelenti, hogy adott részenként nincsenek teljesen végigjátszva a dalok, az elejükre és végükre mindig csempészünk valami izgalmas megoldást. Most azon dolgozunk éppen, hogy a sok pörgős dal mellé beemeljünk egy középtempós, lassabbat is, amelynek szerintünk helye van a többi között. A Tower of Power ugyanis meghatározó együttes a Soul műfajában, amelynek alapjait a hosszú és mély lélegzetvételű dalok adják. Ennek ellenére a koncertjeink alkalmával mi inkább a tempós Rhythm and Blues és Funk dalokkal kínáljuk meg a közönséget.

A repertoárotok kialakításához a TOP eddigi teljes életművéből arányosan merítetek, vagy kiemeltek néhány dalt a kedvenc időszakotokból?

Mindig igyekeztünk a műsorunkat úgy összeállítani, hogy az felölelje a TOP eddigi munkásságát, bemutassa a különböző korszakokat. A koncert során így az egészen régi daloktól a legutóbbi lemezekig felcsendülnek kedvenceink. A Rhythm & Business albumról egyébként több remek zenét is beválogattunk.

Mit gondolsz, melyik generáció nyitott ma erre a zenére Magyarországon?

Azt tapasztaljuk, hogy a 35-40-es korosztály a legnyitottabb, de gyakran érnek nagyon kellemes meglepetések. Legutóbbi fellépésünk alkalmával a főszervező megkeresett minket koncert után, és lelkesen mesélte, hogy tizenéveseket régen látott annyira táncolni, mint a SoulBlaster alatt. A közönség reakciója egyébként nagyban függ a rendezvény általános hangulatától is. Érdekes tapasztalat volt, hogy amikor Ausztriában zenéltünk, nagyon nagy bulira számítottunk, de a célkorosztályunk mégsem pörgött be annyira. Akkor és ott nem érezték igazán a Funky-t. Összességében ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk: a közönség ösztönösen jól érzi magát a koncertjeinken, elkapja őket az életérzés: a közös örömzenélés, a real time fúvósok, a jó énekes, aki betölti a színpadot, tartja a kapcsolatot a közönséggel. Viktor remek frontember, aki a hétköznapokon egyébként nyelvtanár. Ennek köszönhetünk egy nagy sztorit is; amikor az egyik fellépésünk alkalmával az első sorokban álló hollandokhoz elkezdett flamandul beszélni koncert közben, attól letérdeltek. De mi is!

Ha jól tudjuk, nem csak a közönségtől kaptatok eddig pozitív visszajelzéseket, hanem magától a Tower of Powertől is…

Annak idején, 8-9 éve írtunk egy e-mailt a TOP hivatalos oldalára, amelyben elküldtük a bemutatkozó videóinkat is. A válaszban elismerésüket fejezték ki, és arra bíztattak, hogy folytassuk a zenélést ebben a minőségben. Ez nagy lendületet adott nekünk, hát még amikor élőben háromszor is felléphettünk Magyarországon Hubert Tubbs-szal, aki a ’70-es években a TOP énekese volt! Nagyon sokat jelent a számunkra az ő elismerő visszajelzése, és persze a közönség öröme. Ezért minden fáradság őszintén megéri!

Ha szeretnéd megismerni a SoulBlaster további tagjainak történetét, kövesd a honlapunkat, Facebook oldalunkat, vagy a Luxfunk Party eseményt, és gyere el március 19-én a New Orleans Clubba, hogy élőben meghallgathasd őket!

Ezt érdemes megosztani!

Szólj hozzá