“Amíg élek, zenélni akarok”
Interjú Reggel Ferenccel, a SoulBlaster dobosával

2016. március 16. - Fodor Luca E.

Március 19-én végre újra megkapjuk a megérdemelt Funky adagunkat a New Orleans Clubban, ahol DJ Sampler és DJ Taylor szettje előtt a tízfős, Kő-Funkot játszó SoulBlaster áll színpadra. Az együttesből most a dobos Reggel Ferenccel, Ferkével beszélgettünk.

Már csak néhány nap választ el attól, hogy március 19-én magasba emelt kezekkel énekeljük a parketten kedvenc Funky slágereinket, miközben DJ Sampler és DJ Taylor forgatja őket a DJ pultban. Előtte a hangulatot nem csak felmelegíti, hanem egyenesen belobbantja a tízfős, magyar Tower of Power tribute band, a SoulBlaster, akik ’99-óta éltetik a ’70-es években meghatározó, de még ma is aktív kaliforniai Tower of Power zenéjét. Öt fúvóssal rendelkező formációjuk hallatán a Funky-arcokban garantáltan megmozdul valami. Ahogyan Szegedi Attila, a SoulBlaster basszusgitárosa és menedzsere mondta, “a közönség ösztönösen jól érzi magát” a koncerteken, hiszen – Bacsa Zoltán trombitás szerint is – “az ötfős fúvós szekció ma kuriózum” Magyarországon. A múlt héten elcsíptük a SoulBlaster frontemberét, az énekes Török Viktort is, aki annyira érzi a közönséget, hogy képes még hollandul is szórakoztatni őket. Ezúttal Reggel Ferenc dobos interjúját olvashatjátok itt a dobról és a SoulBlasterről.

Hogyan történt, hogy dobverőt ragadtál?

Általános iskola ötödik osztályában négyen-öten úgy döntöttünk, hogy Rock zenekart fogunk alapítani; szokásos fiatalkori botladozás volt: megfogott a zene, volt lendület, és egyszerűen felosztottuk magunk között a hangszereket. Nekem a dob jutott, amit elkezdtem zeneiskolában tanulni. A többiek lemorzsolódtak, én viszont megmaradtam dobosnak, és autodidakta módon képeztem magam a zeneiskola után. A ’90-es évek elején pedig létrejött az első saját zenekarom.

Milyen volt ez az első együttes?

Még ma is aktív, a neve Albatross. Ez egy Rock-Blues trió, amely idén 24 éves. Szülővárosomban, Nagykőrösön rendszeresen fellépünk vele, egyébként Arany Zsolt a SoulBlaster gitárosa is játszik benne.

Milyen formációban hallhattunk és hallhatunk még?

A 2000-es években bekerültem egy Rockabilly quartettbe, mely a Tom White és barátai nevet viseli. Ez 2014-ig működött, de aztán sajnos mindenkit másfelé sodort az élet. Végül egy Skullcrush nevű trióban folytattuk a zenélést, amelybe meghívtuk a már említett Arany Zsoltit, ezúttal basszusgitározni. Két éve járunk fellépni országszerte, nagyon szeretjük ezeket az alkalmakat! Ugyan ma már nem, de 2007 és 2012 között ezeken kívül a Belmondónak is tagja voltam.

A SoulBlastert ’99-ben alapítottátok, és kifejezetten Funky és Soul zenét játszotok. Ezek szerint nem csak a Rock irányába lépsz szívesen.

Zenei ízlésemet tekintve mindenevő vagyok, így nagyon érdekelt, a Tower of Power zenei stílusát hogyan tudnánk itthon megvalósítani; addig Magyarországon nem létezett olyan felállás, amelyben öt fúvós szerepelt, így ez a kihívás rettentően inspirált. Az Albatross Rock trióhoz elhívtunk öt fúvóst, vettünk egy Soul – Funky fordulatot, és Nagykőrös és Kecskemét vonzatából kezdetben 11 fővel megalakultunk. 2003-ig évente 45-50 koncertet is adtunk egy évben, nagyon emlékezetes és jó időszak volt.

Ha minden igaz, kezdetben két énekesetek volt.

Igen, szerettünk volna egy férfi és egy női hangot is megszólaltatni, de aztán a négy évvel ezelőtti újraalakulásunk során végül egy frontember mellett döntöttünk, aki Török Viktor lett. Nagy szerencsénk volt vele, mert a magasabb szólamokat is gond nélkül tudja énekelni.

Mi tart össze tíz különböző embert egy ennyire komplex zenekarban, mint a SoulBlaster?

A szeretet. Az, hogy nagyon jó kikapcsolódás, amit nem a pénzért csinálunk. A civil életben mindenkinek más a foglalkozása – van közöttünk élelmiszermérnök, informatika tanár, GLS futár -, de a zene összeköt minket. Ha szóba kerül egy dátum, már várakozóan tördeljük is a kezünket, mert szinte gyógyító hatásúak a fellépések. Rengeteget nevetünk, imádjuk ezeket az alkalmakat. Nem is az tart minket össze, hogy fellépünk, hanem hogy megint együtt lehetünk és utazhatunk. Én úgy látom, hogy számunkra nem az a kihívás, hogy eljátsszuk a Tower of Power dalait, hanem hogy ennyiféle stílust, humort, személyiséget megfelelően kezeljünk mondjuk egy tavalyihoz hasonló, néhány napos erdélyi turné során, amikor napokig össze vagyunk zárva. Mindenesetre eddig mindig pozitív élményekkel zártuk ezeket az utakat, reméljük így lesz ez a jövőben is.

Szerinted kinek szól ez a zene valójában?

Úgy gondolom, hogy erre nincsen papírforma. Tapasztalataim szerint zeneértő ember általában fölpattan és táncolni kezd rá; nem üldögélős dalokat játszunk. Mindig nagyon kellemes érzés, amikor megtelik a táncparkett emberekkel, pláne ha őrjöngenek is a dalokra. Egyébként észrevettük, hogy a nyugat-európai fellépéseken nagyon szeretik ezt a fajta zenét, hatalmasat buliznak rá, vagy adott esetben tátott szájjal nézik, hallgatják. Reméljük, még sok ilyen élmény vár ránk és a közönségünkre is.

Mit gondolsz, multimilliomos lesz a (jazz)dobos? Mik a tervek a jövőre?

Egyet tudok: amíg élek, zenélni akarok, és igyekszem majd magam mellett tartani azokat is, akikkel játszom, hogy addig maradjunk együtt, amíg csak lehet. Nincsenek világmegváltó terveim és terveink a SoulBlasterrel, nem tervezünk egy konkrét irányba, egyszerűen csak szeretjük és élvezzük, amit csinálunk.

Ha Te is szeretnél részese lenni a SoulBlaster-élménynek, várunk március 19-én a New Orleans Clubban! Részletek ITT.

Ezt érdemes megosztani!

Hozzászólások

Írd meg te is a véleményed!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólj a bejegyzésekhez.