Húsz év után sem múlik a diszkó láz
interjú Steelorral, legújabb lemezlovasunkkal

2016. március 21. - Fodor Luca E.

SteelorÚjabb Luxfunk DJ-t köszönhettünk a csapatban, aki nem más, mint Steelor. Interjút is készítettünk vele, amit itt olvashattok.

Eseménydús Funky szeánsz áll mögöttünk, Funky-arcok! Március 19-én a New Orleans Clubban nem csak egy emlékezetes Luxfunk Party-t hoztunk össze Veletek, hanem bemutattuk legújabb Luxfunk DJ-nket, Steelort is. Ismerjétek meg jobban az alábbi interjú elolvasásával! További információkért kattintsatok az adatlapjára.


Így avattuk csapattaggá Steelort…

2002-óta foglalkozol komolyan a lemezek forgatásával, ami nem egyszerű hobbi; elmondásod szerint  valódi szenvedély az életedben. Mikor jött el a “rákattanás” pillanata, ami erre az útra vitt?

Számomra a zene mindig lételem volt. Egészen kicsi gyerekkoromban például csak úgy tudtam elaludni, ha szólt a zene. És nem a komolyzenei klasszikusok, altatódalok, hanem a rádióslágerek. A zene iránti szeretet tehát adott, hozott dolog volt az életemben. A szakmára való rákattanásom kezdő lépcsőfoka az első klubélményem volt. Ahogyan beléptem a Fortunába, magával ragadott az egész közeg, de főként a DJ pult. Arról egyébként, hogy milyen viszonyban voltam már akkor a lemezlejátszókkal, apám nagyon színesen tudna mesélni, ugyanis ’89-ben, 11-12 évesen az ő méregdrága Pioneerját tettem tönkre, miközben boldogan bontogattam a szárnyaimat a scratchelésben. Visszakanyarodva az első diszkó élményemhez, ott elkapott egy érzés, hogy ez lehet az utam. Nem sokkal később elkísértem egy ismerősömet lemezjátszót venni, és amikor megnéztem, megérintettem, szerelembe estem.

Mikor vetted meg az első saját cuccodat? Mindenféle tapasztalat nélkül hogyan kezdtél ügyködni rajta?

Valamikor 2001 környékén ültem bent a munkahelyemen, és egészen pontosan emlékszem, délelőtt 11-kor jött egy kattanás, hogy meg kell vegyem a saját lemezlejátszómat. Tudtam, hogy az egyik ismerősöm segíthet ebben, így felhívtam, és megkérdeztem, van-e valami javaslata, honnan szerezhetném be. Elmondta, van egy haverja Ausztriában, akinek éppen van két darab, amit szeretne eladni. Én azonnal felhívtam a srácot, majd miután németül nagy nehezen megegyeztünk, azonnal elkéredzkedtem a munkából, és már délután kettőkor Bécsben voltam. Nem tudtam kihagyni ezt a lehetőséget. Onnantól kezdve csak ezen pörgött az agyam. Meghallgattam a Dark Blue-t kismilliószor, álmodoztam és listába gyűjtöttem, hogy milyen bakeliteket szeretnék megszerezni, de fogalmam sem volt a szakma trükkjeiről. Azt tudtam, hogy meg akarom tanulni. Ebben egy másik munkahelyi kollégámnak nagyon sokat köszönhetek, hiszen bemutatott Bárány Attilának, aki behívott a Roxy Rádióba, és megmutatta az alapokat. Később az ő tanítványa, Antonyo tanított, egy évig jártam vele a fellépésekre.

Melyek voltak az első saját bakelitjeid?

Sosem felejtem el őket! A De La Soultól a Ring Ring Ring, a Run-D.M.C.-től a Walk This Way, a Wild Cherry-től a Play That Funky Music.

Már ezekből is körvonalazódik az zenei ízlésed, de ezeken kívül milyen hatások értek még? Melyek a kedvenc műfajaid?

Az abszolút kedvenc a Funky, bár mindenevő vagyok. Szeretem a Soult, a Rapet, az R’n'B-t, a House rengeteg változatát (az electrót, a minimált, a vocal house-t és a funk house-t), a klubzenékből úgy általában sok mindent. Emlékszem, tizennégy éves voltam, amikor a nővérem akkori barátja már lemezlovaskodott, és kiírta kazettára a testvéremnek a saját mixeit. A dalok között ott volt az Imaginationtől a Just An Illusion, sok Kool & The Gang és Earth, Wind & Fire szám. Mondanom se kell, hogy rongyosra hallgattuk. Ezek a klasszikus Funk, Funky dalok ma is a legnagyobb kedvenceim. Egyébként nekik köszönhetem, hogy visszavonhatatlanul belezúgtam a diszkó-életérzésbe is.

Ezek szerint elég korán elkezdted járni az éjszakát is?

Igen, 14 éves voltam ’92 őszén, amikor először mentem a nővéremmel és az említett barátjával a városligeti Globe-ba, ahol DJ karrierje előtt többek között Hamvai is rendezvényszervezőként dolgozott. A Globe meghatározóvá vált az életemben. Úgy képzeld el, hogy ’92 és ’94 között minden egyes hétvégén oda jártunk bulizni anyukánk rosszallására. Ő próbálta megritkítani ezeket az alkalmakat, de egyszerűen nem bírt velünk, mert imádtuk a zenét! Sőt, ahogyan telt az idő, olyan nagy rajongói lettünk a helynek és DJ szetteknek, hogy pénteken és szombaton is ott buliztunk nyitástól zárásig, sőt egy időben még vasárnap is, amikor öttől tízig nyitva volt! Nagyon fiatalok voltunk, így inni akkor sosem ittunk, a zenéért, a hangulatért jártunk le. Másnaposan nem is bírtuk volna ezt az iramot. A nyári szünetben még diszkótáborban is voltunk, ahol az akkori híres lemezlovasok is lejöttek zenélni. Emlékszem még külön VIP kártyám is volt. Diszkóból sosem volt elég, igazi megszállottja voltam ennek a miliőnek. Sajnos a Globe ’98-ban leégett, de az emlékek persze nem vesztek oda.

Számodra mi volt az eddigi legnagyobb sikerélmény, ami lemezlovasként ért? Amikor azt érezted, hogy na, ezaz, ezért megéri minden nehézség!

Amikor 2006-ban a legjobb barátom esküvőjén, egy hajón zenéltem éjféltől egészen hajnali fél ötig, és még akkor is a csilláron lógtak az emberek. Főként latin és vocal House-t játszottam. Négy-öt évre rá éppen edzőteremben voltam, amikor hallottam, hogy az egyik ismerősömmel éppen egy srác beszélget, és azt ecseteli, hogy MEKKORA buli, MICSODA zene volt az esküvőn évekkel ezelőtt. Nem tudta, hogy én ki vagyok, nem ismert fel, bár utána bemutattak minket egymásnak. Fantasztikus érzés volt, ahogyan élőben hallhattam, amit mondott. Az ilyen pillanatokért megéri ezt csinálni.

Rengeteg diszkó élménnyel és dj-zéssel a hátad mögött mit gondolsz, miben rejlik a mai sztár DJ-k sikeressége? Miben kell különlegesnek, speciálisnak lenni?

Szerintem a kulcs a saját zene, anélkül elérhetetlenek az igazán nagy magasságok. Elengedhetetlen, hogy ügyes, tehetséges lemezlovasok legyenek, akik zsigerből érzik a zenét, a trendet, de képesek nem csak haladni vele, hanem diktálni is azt. Elképesztően fontosak a mögöttük felsorakozó menedzserek, producerek, szervezők, akik gondoskodnak a a lemezlovasok munkásságát övező hype hullámról. Mert enélkül nem tudnának tömegekhez eljutni a dalok. Szimpatikus egyébként a külföldi módi, hogy a nagyok felkarolják a kezdőket, és kiemelik őket a tömegből, segítik őket. Magyarországon ez a legtöbb esetben másként működik. Azt tapasztalom, hogy itthon majdnem mindenki félti-védi a pozícióját. Ahhoz, hogy ez ne így menjen, nem csak szakmai, hanem emberi alázatra is szükség van, ami sok helyen hiányzik. A Luxfunkot 2010-2011-óta ismerem és hallgatom; nagy álmom válik valóra azzal, hogy csatlakozhatom a csapathoz. Remélem itt megtapasztalhatom ezt a fajta hozzáállást.

Azt tapasztaljuk, hogy a Funky – egyelőre még törékeny – reneszánszát kezdi élni. Gondolunk itt Bruno Marsra, vagy a Nile Rodgers – Nicky Romero dalra, a Future Funkra. Szerinted lesz ebből valódi “Future Funk” hullám?

Én nagyon szeretném, hogy újra virágkorát élje a műfaj! Bruno Mars zseniális dolgokat csinált az utóbbi időben; az Uptown Funkot simán be lehet keverni a klasszikus Funky-k közé, mégis új és ütős. Az “élő zene” a lényeg! Hogy valódi, húsvér emberek legyenek mögötte, legyen unikális. Azt tapasztalom egyébként, hogy rengeteg bootleg, feldolgozás születik mostanában is, ami a régi nagy zenéket veszi elő. Nehéz nem azt gondolni, hogy a legjobb zenéket már megírták, és hogy az összes zenetörténeti csoda megtörtént, bár mindig van új a Nap alatt.

Hogyan lehet akkor igazán újat mutatni?

Szerintem minden csak azon múlik, hogy milyen zenéket tudnak összefűzni, mit tudnak még pluszban hozzárakni. Mit lehet még kitalálni, amikor a zongora billentyűi is végesek, és szinte minden kombinációt végigpróbáltak már? Jó kérdés. Úgy látom, hogy a megfejtés az élő zenében van, amire sokkal nagyobb igény van véleményem szerint, mint 10-15 éve. Szükség van az “élő” kapcsolatra, ember és ember, nem pedig gép és ember között! Azt gondolom, hogy a jövőben a live acteknek a bennük rejlő sokoldalúság miatt nagy jövője van. Azt kívánom, hogy így is legyen.

Ezt érdemes megosztani!

Hozzászólások

Írd meg te is a véleményed!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólj a bejegyzésekhez.