Luxfunk Soul Power
0044

2013. április 22. - RohoskaG

Luxfunk Soul Power logoPszichedelikus Soul, űrbéli szintetizátor hangzás és a legfunkybb billentyű ugyanabban az adásban! De mi köze van mindennek a Mississippihez, vagy Alabama Államhoz? A 44. Luxfunk Soul Powerben többek között erre a kérdésre kerestük a választ, miközben a műfaj legütősebb billentyűhangzásai gondoskodtak a megfelelő hangulatról.

Tekintsd meg az adás tracklistáját, és a számokhoz tartozó tartalmi ismertetőt! Ezek a leírások természetesen csak rövid szemelvények a műsorból. Ha a teljes tartalomra vagy kíváncsi, érdemes hallgatni a Luxfunk Soul Power-t a Luxfunk Radio adásán minden vasárnap este nyolctól, vagy az ismétlést, csütörtökönként délután háromtól. A Luxfunk Soul Power műsorsorozatot számos Fm rádió is átveszi országszerte.
A lap alján meghallgathatsz egy összefoglaló podcastot is.

A Luxfunk Soul Power támogatója:


A Dunaplaszt festékcsalád gyártója, az Egrokorr Zrt.

Köszönjük!


A 0044. Luxfunk Soul Power tracklistája

Leo’s Sunshipp – Give Me The Sunshine

Az adás legelső slágere Leo’s Sunship, Johnny Simone és Kenny Strover napfényhajója, akik egyetlen LP-vel és azon 4 track-kel, és remix változatokkal rukkoltak elő 1978-ban. Azonban 4 track-ből 4 akkora sláger lett, hogy Soul előadók hada vált ismertté velük. Hoztunk már korábban is kóstolót a fedélzetről, és most ismét megmutattuk a műhelymunkát, a igazi mesterlemezt!

Brass Fever – Time is running out

Második felvételünk forgott már nemrég a Luxfunk Soul Power-ben a Sweet Talk előadásában, de ezúttal az eredeti verzióját hoztuk el 3 évvel korábbról. A mű McKinley Jackson, a The Politicans harsonása és szerzőtársa, a The Jones Girls’s-ből ismert Shirley Jones közös munkájának szüleménye. Shirley inkább vokál munkáiról, míg a „politikus” legalább 200 korongon való szerzői munkájáról és vendégszerepléseiről híres.

Gonzalez – Got my eyes on you

Egy ’70-es évekbeli felvétel a brit Soul/Disco bandától, amelyet már bemutattunk egy korábbi alkalommal is. Jövőmenő tagjaik felsorolásához túl rövid volt a műsoridő, de ennél sokkal érdekesebb, hogy sokat dolgoztak az Ohio-i Gloria Jones-al, aki a fentebb említett Shirley-hez hasonlóan számtalan világsztár mellett vokálozott, mígnem a zeneszerzők, hangszerelők előkelőbb munkájába vágta fejszéjét. A Jones’s Gilrs soraiba valamilyen oknál fogva mégse került be.

Charles Earland – Mercy

Egy művész, akinek a zenéjét a Jazzrajongók és a Soul szívek is magukénak érezhetik. Charles Earland-et Soul/Jazz billentyűsként és korai munkáiban szaxofonosként tartják számon, amikor együtt játszott Grover Washington Jr.-al is. Ezúttal egy 1982-es LP-jéről hoztunk el egy gyöngyszemet, ami stílusjegyében inkább laza groove-os ’70’s végi hangulatot áraszt.

Delight – Is it too late

A „Gyönyörűség” sokszor elérhetetlen, vagy legalábbis nehezen megtalálható. Azonban nem csak elvont értelemben: a Delight (azaz Gyönyörűség) biográfiáját gyakorlatilag nagyítóval kell keresni. Annyi bizonyos, hogy Eddie Sierra – aki Gloria Gaynor szerzőjeként dolgozott – ezen az LP-n gitározott, zongorázott és hangszerelt, míg szerzőtársa, Vic Faster a banda énekeseként működött közre. 7 számos LP-jük ’83-as megjelenése óta azonban soha többet nem hallott róluk senki. De hiába, a gyönyört sokszor rejtélyek övezik.

Fat Larry’s Band – Party After The Midnight

Az Act like you now című legnagyobb slágerük után ismét reflektorfénybe került a névadó Fat Larry ütős-zeneszerző csapata. ’76 és ’86 között szép karriert futottak be egészen a névadó 87-ben bekövetkezett haláláig. A dal ne tévesszen meg senkit: nem csak a könnyű Solar-os stílust nyomták. A ’70-es években a Stax is kiadta egy LP-jüket, az pedig a memphis-i Shaft-es dögről ismert!

People’s Choice – If I knew then what I know now

Egy Philly Soul zenekar a Philadelphia Records háza tájáról, a mozaikszó pedig a T.S.O.P., azaz The Sound of Philadelphia. Gitáron Bobby Eli és Norman Harris zsonglőrködtek, a dalokat pedig Gamble & Huff, vagy épp McFadden & Whitehead írták. 1980-as, utolsó előtti LP-jük szólt a 44. Luxfunk Soul Power-ben, amelyen egy valódi űrutazó, Dexter Wansel vezetett be minket a Marsbéli szintetizátorhangzások világába.

Major Lance – You’re Everything I Need

Major, a Mississippi partján született énekes, és már 63-ban nagylemeze volt, amely főleg Gospel-es Curtis Mayfield dalokat tartalmazott. Saját lemezei száma csak 5-re nőtt az utolsó ’82-esig, de természetesen bérszerzőként rendkívül aktív volt. Rock dalokat is készített pl. Eric Clapton-nak, vagy első saját zenekarának, a The Yardbirds-nek. Mai felvételünk azonban éppen neki írta megrendelésre a prémbundákat előszeretetten viselő Frederick Knights. Vigyázat! A Pszichedelikus Soul, nehéz dallamú, mély érzéseket és tudatmódosító szerek okozta látomásokat okozhat.

Stevie Wonder – Superstition

Steve Wonder legfunkysabb száma, a legendás Superstition szólt 1972-ből! A zene lelke –a mester, Stevie Wonder mellett – a dögös nyugatnémet Hohner hangszergyár készítette clavinet, amely az elektromos gitár és basszusgitár hangját volt hivatott modellezni. Ennek megfelelően húrok vannak benne, amelyeket pengetés szerűen ütnek meg a kalapácsok, hangjukat pedig gitár hangszedők rögzítik. A végeredmény mégsem lett gitárhang, de megszületett a Funky zene legdögösebb fémes, pattogós hangzása.

Marvin Gaye & Tammi Terell – Ain’t no mountain high enough

Marvin Gaye és Tammi Terell az élet minden területén mesébe illően megértették egymást, kapcsolatuknak csupán egy szépséghibája volt: Marvin Gaye már nős volt. Ettől függetlenül meséjük sajnos Tammi Terell-el sem végződött „Happy End”-del, ugyanis egy virginia-i fellépésük alkalmával Tammi ájultan zuhant Gaye karjaiba. Az orvosok előrehaladott agydaganatot diagnosztizáltak az énekesnőnél, aki 1970. március 16-án elhunyt. Gaye hihetetlen nehezen dolgozta fel a történteket, a temetésen is ő mondta a búcsúbeszédet elhunyt kedvesének. Emlékére Ashford & Simpson, a Motown szerzőpárosának örök érvényű dala szólt 1967-ből.

Jo Ann Harris – Never gonna give you up

Egy ritkaság, amelyet nem lehet megtalálni a lexikonokban, vagy bakelit boltokban nemhogy megvásárolni. Jo Ann Harris egy remek énekhanggal megáldott amerikai színésznő. Már 17 évesen játszott Clint Eastwood oldalán és énekhangját vokálosként kamatoztatta széles műfajokban, például Bob Dylan mögött. Dalának címe megegyezik a Barry White féle Never gonna give you up-al, de nem annak feldolgozása, csupán inspirációul szolgált számára. A dalt dögös basszus téma indítja, amit lehengerlően nagyképű ritmusgitár folytat.

Frederick Knight – Let Me Ring My Bell Again

A prémbundás géniuszt, Frederick Knights-ot szinte minden Luxfunk Soul Power adásban megemlítjük, mint egy-egy dal szerzőjét. A 44. adásban talán legismertebb dalát, a Let me ring my bell again-t hallgattuk meg, ami stílusában a Brothers Johnson-os Stomp!-ra hasonlít. Frederick egy birmingham-i srác, aki saját magának csak 4 LP-t készített, de legalább 300 egyéb munkában vett részt. Különös ismertetőjegye a prémes bunda vastag bajusszal. Legismertebb slágerét tudomásunk szerint csak kislemezen adta ki. Sosem lehet előre tudni, hogy mi durran majd a legnagyobbat, igaz?

Revelation – Feel it

Egy ütős ohio-i banda, amelynek vezére Arnold McCuller énekes-producer volt. A Feel it valódi desszert, szó szerint kell érteni, „Érezz rá!” Vibrato-s, rezegtetett Rhodes billentyűvel kezdett, majd Solar-os fanfárokkal és kongával folytatta a Revelation a 44. Luxfunk Soul Power-ben.

Lloyd Price Uphill – Place Of Mind

Ezúttal egy Rock-os hangulatú track szólt a los angels-i születésű Lloyd ’76-os Music-Music című albumáról. A szerzőt nem fogja senki kitalálni: nem más, mint bundás barátunk, Frederick Knight. Kemény hangzás, Rock gitárok és egy fantasztikus énekhang.

J.A.L.N. – Let’s do it now

Egy újabb felvétel a Sárkány évéből a magányos “Just another lonely night” bandtől, Birmingham-ből. Bár ízig vérig Disco slágerről beszélhetünk, még érződik benne a funky is, hiszen ’76-os felvételt hallhattunk első LP-jükről a megjelent három közül. A Disco műfaj csúcspontját ’78-ban érte el, amikorra még táncolhatóbb lett, de stílusjegyei korábbról eredeztethetőek.

Al Wilson – Earthquake

Hamisítatlan Philly Soul a színpatikus, mindig mosolygós szemű Al Wilson torkából. Ez is Disco, de Philly, amire most mindenki rávágja, hogy Salsoul, tehát lehet rá salsa-t táncolni. De ezt már tanultuk! A felvétel ’79-es, és az első pillanatban meg is ráz és elindít a parkettre. Ez nem is véletlen, hiszen T.G. Conway, a legjobb Philly-s billentyűs írta társával, Allan Felder-el karöltve. Újabb őstehetségek a Mississippi partjáról.

Johnny Bristol – Love no longer has a hold on me

Az észak carolina-i Johnny Bristol ’59 – ’72-ig a Motown top előadója volt, majd a CBS-hez igazolt, de a nagy sikereknél még nagyobbak ’74-től, a Hang on in there Baby-től érték. Ezúttal egy ’81-es finomság forgott, hogy mindenki érezhesse, hogy semmit sem változott ’74-hez képest. Ugyan olyan dallamos, ugyan olyan dögös, dalait saját magára szabva maga írta. Sajnos 2004-ben itt hagyott bennünket, de a talentometer az ő emlékére ismét az egekbe nyúlik.

Tyrone Davis – Wanna make it good

Egy termékeny zenészkollégát hallhattunk a Mississippi partjáról, amely Alabama állammal együtt termelte a Soul kincseket. Tyron Davis rendkívüli termékenységről tett tanúbizonyságot, mivel ’69-től ’94-ig szinte évente jelentkezett új anyaggal. Utána sem állt meg, hiszen kicsit lassabb tempóban, de folyamatosan alkotott egészen 2005-ben bekövetkezett haláláig. A csupa nagybetűs énekes, aki nagyon ritkán írt (akkor is inkább szöveget) és akinek kegyeiért szerzők egész sora esedezett.

Wanda Walden – Don’t You Want My Lovin’

Johnny Bristolt már nem érdekli, de mi tovább keressük a választ a kérdésre: miért nem akarja már a szerelmet? A rövid hajú, fekete kisasszony, Wanda Walde debütált a műsorunkban, akinek sajnos a karrierje is rövidkére sikeredett, hiszen egyetlen LP-t tudhat csak magáénak. Úgy tűnik ez mégis elég, hogy harminc esztendő elteltével is beszéljünk róla. Természetesen a történet nem ilyen ártatlan, hisz sógora, Narada Michael Walden komoly producer, szerző és énekes volt, akivel a Luxfunk Soul Power 24. adásában már találkozhattunk.  AZ ő nevéhez köthető Wanda Don’t You Want My Lovin’ című felvétele is.

Shalamar – I can make you feel good

A műsor végén – hogy ne szomorodjunk el túlzottam – a világ legvidámabb bandája szólt záró akkordként. A NY és a Soul Train Agency hívta életre a Shalamar-t, a könnyed stílus, a Solar-os hangzás képviselőit.

Amennyiben kéréssel vagy kérdéssel, észrevétellel szeretnél hozzánk fordulni, szívesen vesszük, és igyekszünk minél gyorsabban válaszolni.

A lenti podcast segítségével meghallgathatod a Luxfunk Soul Power összefoglalóját! A műsor kétórás, ez csak egy rövid montázs. Ha van véleményed, várjuk a hozzászólásod a lap alján vagy a soulpower kukac luxfunkradio pont com címre!


Rota Francesco & Rohoska Gábor

<- Vissza a Luxfunk Soul Power főoldalára

A PODCAST letöltéshez be kell jelentkezned. Ha még nem regisztráltál, akkor megteheted itt

Ezt érdemes megosztani!

Hozzászólások

Írd meg te is a véleményed!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólj a bejegyzésekhez.