Luxfunk Soul Power
0050

2013. július 24. - RohoskaG

Két zenész, két pólus, két zenei világ, de két közös zenekar. Az 50. Luxfunk Soul Power vendégei a Two Poles duó, azaz Kollányi Zsuzsi és Vető Peti, a Stereotone oszlopos tagjai voltak. A vendégek élőben zenéltek, felvételen azonban a The Trammps, Johnny Bristol és a South Park Chéf bácsija is tiszteletét tette.

Tekintsd meg az adás tracklistáját, és a számokhoz tartozó tartalmi ismertetőt! Ezek a leírások természetesen csak rövid szemelvények a műsorból. Ha a teljes tartalomra vagy kíváncsi, érdemes hallgatni a Luxfunk Soul Power-t a Luxfunk Radio adásán minden vasárnap este nyolctól, vagy az ismétlést, csütörtökönként délután háromtól. A Luxfunk Soul Power műsorsorozatot számos Fm rádió is átveszi országszerte.
A lap alján meghallgathatsz egy összefoglaló podcastot is.

A Luxfunk Soul Power támogatója:

A Dunaplaszt festékcsalád gyártója, az Egrokorr Zrt.

Köszönjük!


A 0050 Luxfunk Soul Power tracklistája

Parliament – Give Up The Funk (Tear The Roof Off The Sucker)

Az évszám 1975, a helyszín a Parlament! Az épület ura Mr. Funkeinstein, alias George Clinton, észak-karolinai énekes. A Parliament csapata ’70-es bakelitjével indult útnak, amiből 12-őt számlálunk ’97-es Rock And Roll Hall of Fame-be választásukig. Nyitó dalunk érdekessége, hogy játszottunk már hasonló című számot a BT Express-től is, akik ezt ’80-ban magukénak titulálták. Fred Wesley és Maceo Parker közreműködésével forgott az SP az 50. Luxfunk Soul Powerben!

East Harlem Bus Stop – Get On Down

Megérkeztünk a kelet-harlem-i buszmegállóhoz! Várakozik itt mindenki: egy hawaii bombanő tesztoszteron-robbantó dekoltázzsal, kongás gengszter, tejfelesszájú kissrác, Bugsy a „Dühbe jövünk”-ből és egy beagle, ám ha figyelmesen körbenézünk, feltűnik a zseni, Herbie Hancock is! A busznak órák óta nyoma sem volt, így felvette őt a hangmérnök, Dave Miller a London Philharmonic Orchestra-tól. Fantáziát látott benne, így rögzítettek is egy kísérleti LP-t, rajta Herbie Watermelon Man-jével és a Get on down-al, amit azonnal fel is tettünk!

Isaac Hayes – Groove-A-Thon

A félmeztelenkedés királya, a „Memphis Sound” megalkotója, azaz Isaac Hayes a leggyakrabban láncos mellényekbe, vagy profi ökölvívó-felszerelésbe öltözve jelet meg a nyilvánosság előtt. Ezúttal ’76-os LP-jét hoztuk el a kopasz, nagyszakállas géniusznak. A lemez összes track-jét maga írta, hangszerelte, billentyűzte és énekelte. Ezen kívül azonban még 743 lemeznyi szerző-hangszerelő munka köthető a nevéhez. A stílusa önmagáért beszél, ami a valaha volt egyik legdögösebb előadásmóddal párosul.

DD Sound – Wake up in the night

Három Funk után három New Wave következett fekete zenei repertoárunkban, egy kis napfénysugár formájában! Számolni tanít a DD Sound, ami valójában a La Bionda olasz Disco duo, azaz Carmelo és Michelangelo La Bionda kettőse, akik formációjukat „Disco Delivery Sound”-ra keresztelték. A La Bionda ’72-től nyomta, a DD sound 5 évvel ezután született. Nagyon is szeretett számolni a müncheni székhelyű Italo-disco csapat! Debütáló albumukon és mai ’81-es kislemezükön is a D.I.S.C.O. tagolt stílusában énekelnek! Könnyű, jó hangulatú zene, nagy megfejtések nélkül. De ez a korszak nem is arról szólt!

Starpoint – Do what You Wanna Do

A Starpoint Maryland-ben alakult 1978-ban “Lycindiana” néven, ami 3 női név kombinációja. Erről váltottak a tagok annak rendje és módja szerint Starpoint-ra. A bandát egyetlen kisasszony és 5 blézeres úriember alkották, akik öltözködés szempontjából a tipikus happy 80’s-es viseletet képviselték. Már nem a mikrofon frizkó dívott, hanem a zselézett, tupírozott hajkorona. A blézerekhez pedig makkos cipő és csillogó répanadrágok tartoztak. Meg sem álltak egy percre sem ’83-ban, egészen ’91-ig jöttek az LP-k! Ma a ’81-esre esett a választás, amely az év második kiadványa volt.

Bill Summers & Summers Heat – Summer Fun

William Leonard Summers (akit csak Bill-nek neveztek) egyszerre ütős, énekes és zeneszerző.  1977-ben startolt bandájával, a Summers Heat-el, és az elsők között használták az Arp Quadra szintit, ami 1979-ben, 1 évvel a Jupiter 4 után jött ki. Csupán 3 évig gyártották, de bőven használták a ’83 utáni zenei ősrobbanás során. Bill-ék új hullámos gyerekek voltak, 7 LP-t adtak ki, de ’83-ban abbahagyták. A zenéjüket hallgatva rejtély, hogy miért!

Thelma Houston – Saturday Night, Sunday Morning

Egy Tamla Records kiadványt tartok a kezemben, ami vállalkozásként 1959 januárjában startolt egy Berry Gordy Jr. által felvett $800-os családi kölcsönből. Üzlete sikerességét látva még ebben az évben elindította második hullámként a világhírű Motown-t, amelyet a Tamla apujaként mutattak be, így sokszor együtt olvasható a Tamla-Motown felirat. Thelma Houston született Jackson, a Mississippi leland-i partján cseperedett. 26 éves korában vette pártfogásba Gordy Jr., és a Tamla adta ki első lemezét, amelyet 2007-ig még 16 követett. Az 50. Luxfunk Soul Powerben egy ’79-es, szinte már Modern Soul-t forgattunk!

Billy Butler & Infinity – Whatever’s Fair

Újabb Bill következik, de egy Butler, mégpedig Jerry Butler öccse. A kistestvér egy másik szupersztárral, Curtis Mayfield-el dolgozott legszívesebben, aki ’63-as és ’66-os lemezei kapcsán is segítette. Az Infinity is Billy vokál triója volt, de pár kislemezen kívül csak ez a mai LP őrzi hangjukat. Gyönyörű Northern Soul ’73-ból, tökéletes, tisztahangú gitárszólammal. Egy évvel ezt követően startoltak a nagy Modern Soul slágerek, az új hangvétel azonban már ezen a dalon is érezhető!

The Trammps – Sixty minute man

1964-ben formálódott egy vocal group Philadelphia-ban, The Volcanos néven, ami aztán The Moods-ra változtatta nevét. Gene Faith volt a vezető énekesük, akit Earl Young dobos, Jimmy Ellis vokálos, Dennis Harris gitáros, Ron Kersey billentyűs, Stanley Wade basszeros, kísértek. Ők alkották a vázát annak a team-nek, amit The Trammps-ként ismert meg a világ ’72-ben, a most következő felvétellel. Csupán egy évvel korábbi alkotás, mint Billy Butler-é, de sokkal régebbinek fog tűnni! Természetesen nem a Trammps volt lemaradva, a Butler fivérek járták az előre mutató zsenik útját!

The Waters – The Other Side Of Midnight

1975-ben a Waters család két leánya, Maxine és Julia, két legényükkel, Luther-rel és Oren-el alapította meg a családi csapatot, a The Waters-t. Már alakulásuk évében megjelenik 12”-esük Waters címen, amihez annyira ragaszkodtak, hogy a ’77-es lemez is ezt a címet kapta. Nagyrészt maguknak írták számaikat, amelyeket session zenészek játszottak fel vezényletükkel. Azonban többször felkérték Allen Toussaint-et, vagy Skip Scarborough-t is dalírásra.

Edwin Star – H.A.P.P.Y. Radio

Edwin Star már korábban is szerepelt a műsor repertoárjában, méghozzá a WAR-ral. Az 50. Luxfunk Soul Powerben a mester ’79-es bakelitjét választottuk egy Modern Soul-lal, amivel kedvenc rádiójának állított emléket. Sajnos 2003-ban szívinfarktusban elhunyt, de rendkívüli tehetség volt, haláláig aktívan dolgozott és legalább 200 lemezre írt és hangszerelt dalokat a legkülönfélébb sztároknak. Néhány elnevezés, amelyekkel a Northern Soul Top-ok megválasztásakor emlegették: “All-Time Favourite Artist”, “Best All-Time Live performer”.

Johnny Bristol – I sho like groovin with ya

A Modern Soul királya, Johnny Bristol tért vissza az 50. Luxfunk Soul Powerben. A Motown szerzője volt ’59 és ’72 között, olyan sztároknak dolgozott, mint a Supremes, vagy Smokey Robinson. Dalainak száma 449-re rúg. Johnny ’74-ben a Hang on in there Baby-vel teremtette meg a Modern Soul műfaját, majd 6 szóló lemezt készített a CBS-nél. Ezúttal harmadik albumáról játszottuk egy tökéletes alkotását az egyik legdögösebb hangú talentumnak.

Roy Ayers – Intro / Land Of Fruit And Honey

Negyedszer szerepelt műsorunkban a vibrafonos-énekes zseni, Roy Ayers-t, aki zenész családban cseperedett fel. Egy harsonás papa, és egy zongorista mama szerelméből született, de a vibraphone-t választotta hangszeréül. Már 5 évesen órákat vett Lionel Hampton mágustól, amit ’63-ban szalagos magnók rögzítettek. 50 album és 222 szerző-hangszerelői megrendelés, sőt kb. 120. bakelitnyi session munkájáért 2004-ben életműdíjat kapott. EZúttal a ’76-os Boz Scaggs Lowdown zenei alapjaira épülő csemegét játszottuk. Ez a téma ragadós, ugyanis az Incognito és Éliás Jr. is feldolgozták.

Tony Valor Sounds Orchestra – Love has come my away

Megdőlt a nézet, ami szerint „Csak feketék tudnak fekete zenét, feketésen énekelni”. Barry White hasonmás hangja csendült fel az 50. Luxfunk Soul Powerben, aki elsőre még a műsor pár munkatársát is megtévesztette. Ezt a hangot azonban nem fekete, hanem egy amerikai őslakos torka képezte. Sajnos csak 2 albuma és 54 szerzeménye van a zseniális zenésznek, amelyek mind remekművek. Ezek közül forgott egy szellős, fanfáros, boogie-s Philly Soul ’78-ból!

Eddie Holman – This Will Be A Night To Remember

„Falsetto vocalist”-ként emlegetik a szakirodalmak Eddie Holman-t, a virginia-i Norfolk szülöttét. Már ’62-től a Northern Soul-nak szentelte életét, amiről kislemezek tanúskodnak. 1969-ben startolt az ABC pártfogásában, de az igazi siker akkor köszöntött be, amikor 8 év elteltével leigazolta a Salsoul Records. A legtöbb dalát Ronnie Baker jegyzi, a felvételeken és élőben a philly-s session fenoménok kísérték. Valamiért azonban mégsem folytatódott az ígéretes kapcsolat, mert csak ’85-ben jelent meg új LP-je, mindenféle hírverés nélkül.

Black Blood – AIE a Mwana

A Black Blood-nak ebben a dalában a Salsoul műfajának összetevőiből leginkább csak a „Sal” van jelen, azonban így is klasszikus mű, egyenesen a sárkány évéből. A lexikonok Funk, Soul és Latin kategóriákba sorolják a felvételt, amit a Bananarama vitt világsikerre ’81-ben. Először azonban a Black Blood afroamerikai formációja énekelte ’75-ben.

Manu Dibango – Soul Makossa

Egy igazi „Salfunk”, a Soul Makossa zenészeivel. Manu Dibango, a cameroon-i zseni klasszikus piano leckéket vett, majd az ’50-es években Brüsszelben és Párizsban tanult. 1960-ban Congo-ban találkozott Joseph Kabasele-vel, aki metamorfózisra késztetette, mivel innentől csak a szaxofonnak, a Soul, a Reggae, a Jazz, a Blues és az Electro zenéknek élt. A nemzetközi áttörést ’72-es Soul Makossa című lemeze hozta meg, amit még 44 követett 2007-ig bezárólag.

Matata – Talkin’ Talkin’

Sorrend szerint harmadik debütáló versenyzők, a Matata vette kézbe az ügyet, akinél Etno hangzás keveredik a Funky-val, csakúgy, mint Dibango stílusában! A kenyai csapatot Jeik Kalunga Loksa alapította a nairobi-i Brilliant Club-ban 1963 táján. 2 albumukat azonban Londonban vették fel 10 év elteltével. Kongás, fúvósos Ossibisa-s feeling, szakszerű megnevezésével Afrobeat forgott az 50. Luxfunk Soul Powerben.

Wayne Henderson – I`m Staying Forever

A Crusaders-es Wayne Henderson-t már említettük korábban is, de csak szerző/produceri mivoltában, a Side Effect kapcsán. A rendszerint tigris, vagy leopárd bőrökbe öltöző harsona művész, akinek a kalapjait is az említett motívumok ékesítik, millió helyen fújt session zenészként. Magának 8 szóló albumot készített, de 114 összes szerzeményeinek száma. A mait speciel nem ő, hanem „multimilliomos jazzdobos” kollégája, William Jeffrey kottázta.

Delegation – Mr Heartbreak

Az 50. Luxfunk Soul Power végén már csak egyetlen fekete csoda várt sorára! Az erőművet ezúttal is egy Mellow Soul-al tettük nyugovóra. Aki ebben segített, az a Delegation, amit legtöbbet a Solar példájaként emlegettünk. Most azonban eloszlattuk a tévhitet, hogy csak azt tudtak játszani! Egy csodálatos balladával, a Mr Heartbreak-kel zártuk a műsort.

Amennyiben kéréssel vagy kérdéssel, észrevétellel szeretnél hozzánk fordulni, szívesen vesszük, és igyekszünk minél gyorsabban válaszolni.

A lenti podcast segítségével meghallgathatod a Luxfunk Soul Power összefoglalóját! A műsor kétórás, ez csak egy rövid montázs. Ha van véleményed, várjuk a hozzászólásod a lap alján vagy a soulpower kukac luxfunkradio pont com címre!

Rota Francesco & Rohoska Gábor

<- Vissza a Luxfunk Soul Power főoldalára

A PODCAST letöltéshez be kell jelentkezned. Ha még nem regisztráltál, akkor megteheted itt

Ezt érdemes megosztani!

Hozzászólások

Írd meg te is a véleményed!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólj a bejegyzésekhez.