“Abban van az erőnk, hogy ennyien vagyunk!” – Interjú Holéczy Lászlóval, a Funk Infection fuvolásával

Már csak néhány nap május 14-éig, és felvehetjük a Funk Infection ritmusát. Funky groove, 3 Luxfunk DJ a pultban… de addig is itt a legújabb interjúnk a Funk Infection fuvolásával, Holéczy Lászlóval.

Szeretnéd jobban megismerni a New Orleans Clubban tartott, május 14-ei koncert előtt  a 11 tagú együttest, akinek Funky dübörög az ereiben? A Funk Infection néhány tagjával az elmúlt hetekben már készítettünk pár interjút. Sándorfi Viktor dobossal, aki imádja a józan részegséget, Varga Veronika énekesnővel, aki a Funk Infection szíve-lelke, Horváth Gáborral, aki bármikor megmenti a party-t (és/vagy Veronikát). Most Holéczy László fuvolást ismerhetitek meg, aki utolsóként csatlakozott néhány éve a csapathoz.

Dobosi Gergő gitárosotok azt mondta rólad, hogy a fuvola mellett 20 egyéb hangszer is a „véredben van”. Szerinted hogy értette ezt?

Gergő, erősen túlzott, de elmesélem, hogyan érthette! Hét éves koromban a szüleim megkérdezték, akarok-e zenélni. Naná, hogy akartam, a szaxofonért voltam oda. Azt sajnos nem lehetett választani, így maradt a furulya vagy a fuvola, mint választási lehetőség. Maximum egy évet jártam végül fuvolára, mert rengeteg más dolog is érdekelt, ami elvonta a figyelmemet. Amikor gimis lettem, újra előtérbe került a zene. Rockot és Bluest hallgattunk, és én beleszerettem a dobba. Elkezdtem autodidakta módon képezni magam, és egészen jól ment. Ma is fontos része az életemnek. A Blues bandánkkal elkezdtünk koncertezni, jártunk többször Budapesten is. Amikor egyetemista lettem a BME-n, a főváros lett a legfontosabb színtér. Ekkor kezdtem el Jazzt játszani. Egy cimborámtól, DJ Bemtől kaptam kölcsön egy fuvolát, amit a gyerekkori tanulmányaimnak köszönhetően már meg tudtam szólaltatni. Elkezdtem gyakorolni rajta, és megszerettem. Amikor visszatértem Veszprémbe, már ez került előtérbe. Tudok játszani egyébként szájharmonikán is, illetve gitár is volt mindig otthon, azt is el tudom pengetni alapszinten. A feleségemtől nem régen kaptam születésnapomra egy klarinétot is, annak most kezdtem neki.  Egy idő után már az ember ujjában benne van a technika, bár máshogyan kell fújni mindegyiket, fontos a gyakorlás.

Ennyi hangszer közül miért éppen a fuvola lett a befutó?

Ezt még magamban sem tisztáztam le pontosan. Nagy szerelem lett belőle, az biztos, bár a dobról sem mondtam le. Kisebb formációkban a mai napig szoktam játszani. Balatonalmádiban lakom, pár éve megismertem itt egy amerikai úriembert, aki  gitározik, és vérből nyomja a Blues-t. Vele szoktam dobolni, de fuvolázni és szájharmonikázni is.

És a Funk Infectionnel hogyan találtatok egymásra?

Igazság szerint én kerültem utoljára a zenekarba, amikor már „készen” voltak.  A kialakuláskor én még Hollandiában éltem a feleségemmel. Később a szaxofonosunk, Karesz (Pálffy Károly – a szerk.) és gyerekkori barátom – akivel már a pincénkben is együtt zenéltünk-, a gitárosunk, Bálint (Bors Bálint – a szerk.) javasolt engem a többieknek. A „Minek? Már van 3 fúvós?”-tól az első próba után jutottunk el odáig, hogy nem volt kérdés, maradjak-e. Első hallásra egymásra találtunk.

Mit szeretsz leginkább a közös zenélésben?

A társaságot. Sok munkát jelent ennyi emberrel együtt dolgozni, de nagyon szeretjük, amit csinálunk. Ez egy nagyon komoly hobbi; minden egyes alkalommal, amikor lemegyünk a próbaterembe, úgy bulizunk, mint egy koncerten, ahol épp tombol a közönség. Abban van az erőnk, hogy ennyien vagyunk, és emberileg is nagyon jól kijövünk egymással. Gyakran szervezünk dalszerző hétvégéket is, mert szeretünk együtt lenni.

Ez érződik akkor is, amikor színpadra álltok. Hogy érzed magad ilyenkor?

Nekem sosem volt lámpalázam, talán főleg azért, mert ott volt adott esetben a dob, el lehetett bújni a cintányér mögé. A Funk Infectionben a fúvós brigád szélén állok, így sosem voltam kifejezetten előtérben.  Mindig tudtam, éreztem, hogy ott van mögöttem, mellettem 10 barát. Amikor színpadra lépek, arra koncentrálok, micsoda élmény, hogy ezt csinálhatom, hogy élvezi a közönség, így nem társul ehhez semmiféle rossz érzés, lámpaláz.

Melyek a kedvenc pillanataid a koncerteken?

Minden, ami a What is Hip feldolgozásunkhoz, vagy a másik kedvencemhez, a Jungle Boogie-hoz köthető.

Nagyon szeretem a Hit The Road Jack feldolgozásunkat is, azt én javasoltam a bandának.

Egyébként szoktunk viccelni a bandával, hogy mennyire szeretek szólózni. És ez igaz is, csak nem azért, mert annyira élvezem, hogy előtérben vagyok, hanem mert dobosként sokáig csak az alapot hoztam; így most nagy élmény a számomra, hogy én szólózhatok rá. Olyan, mint meglovagolni egy hullámot.

Ezek a dalok a szívünk közepébe találnak. Ilyesmire számíthatunk május 14-én is?

Most egy olyan repertoárt állítottunk össze, amelybe a legpopulárisabb, legbulisabb dalokat válogattuk, úgy, hogy ne legyen kedve senkinek se pihenni a koncert alatt.  Nekünk pláne! Gyakran mozgunk a színpadon, mindig spontán alakul valami kis koreográfia. Gábor (Horváth Gábor, harsona – a szerk.) meg a Dini (Zeitler Dénes, trombita – a szerk.) gyakran kilépnek a közönséghez zenélés közben, én inkább a színpadon szoktam lenni, mert rögzített mikrofonom van. Nem csak ők, hanem Gergő (Dobosi Gergely – a szerk.) is ki szokott menni hozzájuk gitárral a kezében, sőt még Bence (Szalai Bence – a szerk.) is kilép a zongora mögül. Mi mindent megteszünk a bulihangulatért, és ha a közönség veszi ezt, akkor az mindenkit felturbóz. Katartikus élmény, reméljük, ez szombaton is átjön mindenkinek!

Gyere el, és nézd meg május 14-én, átjön-e Neked is a Funk Infection feeling. Emiatt mi nem izgulunk! 😉