“Hatalmas megtiszteltetés egy 65 milliós Bogányi zongorán játszani” – Interjú Rafael Marióval, a Movie On Up koncert billentyűsével
A Movie On Up szilveszteri koncert billentyűsével, Rafael Marióval beszélgettünk a zene iránti rajongásáról, elhivatottságáról, torontói kalandjáról és egy 65 milliós zongoráról.
Rafael Mario fiatal kora ellenére már számos sikeren, és még ennél is több gyakorláson van túl. Töretlenül lelkesedik a zenéért, amit még a tapasztalatlan fülek is meghallanak a játékán. A zongoraszékig és az elért eredményekig vezető útról mesélt nekünk.
1990-ben születtél, és a nagyon korai éveket leszámítva egész életedben zenével foglalkoztál. Mikor szerettél bele a zenélésbe?
Anyai nagyapám jazzdobos volt, így öt évesen először én is dobolni tanultam. Amikor viszont egyik nap a zeneiskolában megláttam egy hangversenyzongorát, azonnal beleszerettem, és eldőlt a sorsom. Hat éves koromtól zongorázom, és már a kezdetektől Jazz zenészek inspirálnak; Oscar Peterson, Herby Hancock és sorolhatnám. Az általános iskola után, tizennégy évesen Binder Károly zongoraművész látott bennem fantáziát, és a meghallgatásom után ő lett a mesterem. Így nagyon korán, már gyerekként magántanulója lettem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz tanszakának. Az érettségi után felvételt nyertem, és tanítványa lettem, vagyok Oláh Kálmánnak is, akitől szintén nagyon sokat tanulok.
És nagyon sokat zongorázol. Naponta mennyit gyakoroltál, gyakorolsz?
Szinte szó szerint egész nap zongoráztam. Ez egy életforma, mely gyerekkorban belém ivódott. Amíg a többiek játszótéren voltak, addig én otthon gyakoroltam, és egy percét sem bántam meg, imádtam. Mostanában is minden nap minimum két-három óra hosszát gyakorolni kell, de gyakran előfordul, hogy ötöt-hatot ülök a zongora előtt.
Jut időd bármilyen hobbira emellett?
Még a hobbijaimban is szinte csak a zenének élek: stúdiózom, zenéket írok, dalokat hangszerelek. A zene az életem.
Még csak 25 éves vagy, de már számtalan művésszel és helyen felléptél, rengeteg díjat megnyertél.
Először 13 évesen léptem színpadra, egy Jazz Garden nevű helyen, igazi örömzenélés volt. Akkori tanárom bíztatott, hogy próbáljam ki magam egy igazi Jazz jam sessionben. Lakatos Szoszo Sándorral, a már-már világhírű szaxofonossal együtt, gyerekfejjel mentünk oda, mindkettőnk hivatása a zenélés lett. Sokat dolgoztam egyébként Horváth Pluto Józseffel, Jelinek Emillel, Bolla Gáborral, és a Jazz berkein belül igazából már szinte mindenkivel játszhattam. Frenetikus élmény volt egyébként – a dobos zseni – Kőszegi Imrével is játszani a Magyar Rádió Márványtermében játszani, Lakatos Pecek Géza jam sessionjének keretén belül. A 2011-es év is remek volt: a Művészetek Palotájában kétszer adtunk teltházas koncertet a Budapest Jazz Orchestrával és a Smile Rock Circus-szal, zseniális élmény volt.
A Smile Rock Circus-szal egyébként a SYMA csarnokban is felléptünk egy karácsonyi koncert keretében Wolf Katival, Tóth Gabival, Zsédával, Takács Nikolas-szal, Keresztes Ildikóval. Hétezer ember előtt volt szerencsénk zenélni.
A fellépések mellett a díjakat is sorra nyered.
Nagyon boldog vagyok, hogy 2011-ben a Balogh Csibe Jenő Jazz Zongoraversenyen második lettem, a 2014-es évben pedig beválogattak a Made in New York Jazz Versenybe, majd Nottinghamben, egy nemzetközi versenyen bekerültem a 12 legjobb Jazz zongorista közé. Ugyanebben az évben Vilnius-ban első helyezett lettem egy Jazz zongoraversenyen.
2012-ben pedig a Jazzy Dalversenyen is szép helyezést értél el.
A versenyen Horváth Pluto József az én szerzeményemmel nyerte el a legjobb szólistának járó díjat, és dobogós helyen végeztünk a közös formációnkkal is. Nagy élmény volt!
Ezt követően mentél ki Torontóba?
Igen. 2012 és 2013 között éltem kint, és session zenészként dolgoztam. Torontóban van otthon többek között Michael Buble, Brian Adams, Celine Dion, Justin Bieber, Shania Twain és Diana Krall is, hihetetlen hely. Az egyik legnagyobb helyi stúdióban dolgoztam, ahol Rihanna, a Black Eyed Peas, Michael Jackson, Sting vagy Herbie Hancock lemezeit is vették már fel. Sokat léptem fel és dolgoztam együtt Caroline Thomsonnal, az egyik legnépszerűbb kinti fekete énekesnővel. Itt találkoztam és barátkoztam össze Tim Ries szaxofonossal is, aki évekig turnézott a Rolling Stones-szal. Ezen kívül több jazz klubban adtam koncerteket; az egyik leghíresebb a Rex Jazz Club volt.
Mi a helyzet a saját zenekaroddal?
Egyetemi zenésztársaimmal alapítottunk zenekart, ez a 4 for Joy nevet viseli. Mai Pop zenét játszunk Jazz, Soul köntösben. Februárban fogunk fellépni Budapesten.
Milyen feladatok és tervek várnak megvalósításra 2016-ban?
Amit többek között nagyon várok, az Naomi Adler lemeze, melyet együtt vettünk fel Kanadában. Naomi rettentő tehetséges énekesnő, akit egy jam sessionön ismertem meg.
Mióta hazajöttem, együtt dolgozom Péter Szabó Szilvivel (és Kovács Tomival is), koncertezni fogunk egész évben. Építem a saját projektemet is, a Rafael Mario Jazz Projectet, amelyben a tagok régebbi egyetemista társaim, akikkel saját szerzeményeket játszunk. Szeretnék sok koncertet adni velük és vendégművészeket meghívni. Nagyon jó volna, ha külföldre is eljutna a zenénk, ezen is dolgozni fogunk. Emellett továbbra is játszom az Ária Hotelben tartott zongora délutánokon, mert elképesztő élmény és hatalmas megtiszteltetés egy 65 milliós Bogányi zongorán játszani. Remélem, sok ilyen élményt hoz még a 2016-os esztendő!
Ne felejtsétek, a Luxfunk Funky Szilveszteren találkozhattok Rafael Marióval és a Movie On Up koncert többi fellépőjével! Megszereztétek már a jegyeket, Funky-arcok?
