Új album Paolo Nutinitől – Caustic Love: libabőrös a libabőrünk!
Mindig vallottuk, hogy van új a Nap alatt; hogy az igazi tehetségek a zenei frázisok ellenére képesek újat alkotni. Ha meghallgatjátok Paolo Nutini legújabb albumát, a Caustic Love-ot, tudni fogjátok, hogy igazunk van.
Melankolikus, határozott, erős hang, amelyből kihalljuk a nem csak meg-, hanem mélyen átélt életet. A hang Paolo Nutinié, akinek egyéni hangszíne rejt magában már ismerős jegyeket: Damien Marley karcosságát, rekedtségét, és a Maroon 5-ból ismert Adam Levine lebegős könnyedségét. A karakterjegyek egyvelege egyedülálló. Hogy mégis miért, azt most megmutatjuk Nektek.
Ki ez a fickó?
Paolo Nutini félig olasz, félig brit származású 28 éves zenész, aki Skóciában nevelkedett. Gyerekkorát a szülei jellegzetesen brit fish and chips gyorséttermében töltötte, a gondtalan kisfiúk életét élve. Zenei képzettséget a középiskolai énekkaron kívül nem szerzett, de az ének és a zene a vérében volt nagyapja révén, aki – ugyan nem volt zenész – rajongott az operákért és népdalokért. Nutini már ekkor tudta, hogy életútja nem keresztezi a családi vállalkozást. Tehetségét énektanára, Graham Ness fedezte fel az iskolában, akinek köszönhetően megkomponálta első saját dalát, amelynek a Why címet adta.
Az út adott volt, már csak a megfelelő lehetőséget kellett megragadnia. Ez 2003-ban érkezett el, amikor a helyi hírességnek számító David Sneddon koncertje előtt a zenei kvíz nyerteseként néhány számot elénekelhetett a közönség előtt. Ekkor hallotta meg őt Brendan Moon, aki azonnal felkapta a fejét és a kezét nyújtotta mint zenei menedzser.
Nutini nem fejezte be a középiskolát. Lehetőséget kapott, hogy a skót Speedway nevű együttes roadja és egyben előfellépője legyen. Ezt követően a glasgow-i Park Lane zenestúdióban kapott kisegítő állást, miközben az éneklést elszántan folytatta. Nem hiába. Meghívást kapott a BBC Radio Scotland egyik műsorába. Az élő felvételen jól szerepelt, de úgy érezte, Londonba kell költöznie, hogy kiteljesíthesse karrierjét. Ekkor 17 éves volt. Rendszeres fellépője lett a kultikus The Bedford szórakozóhelynek, és megtanult gitározni is. Eljutott a világhírű The Hard Rock Caféba, de fellépett a London Radioban is, majd Amy Winehouse és KT Tunstall előtt is.
Az áttörés
Élete első lemezszerződését 2005-ben, 18 évesen írta alá. Ez öt albumra vonatkozott, méghozzá az Atlantic Records gondozásában. Nutini pontosan érezte, hogy mindez mit jelent. Az ’50-es- ’60-as évek fekete Soul és R&B zenéjén nevelkedett fiú, akinek kedvenc előadói és zenei példaképei közé tartozik a The Drifters és Ben E. King, Ray Charles, John Martyn és Van Morrison, továbbá Marvin Gaye, Johnny Cash, Sam Cooke, Carole King, Solomon Burke, Otis Redding, Bill Withers, Jeff Buckley, Sixto Rodriguez és Nat King Cole, az pontosan tudta, milyen előrelépést jelent egy ilyen kaliberű lemezkiadóval leszerződni.
Debütáló albuma, a középiskolai szerelem ihlette These Streets 2006-ban jelent meg, producere a Coldplay által szakmai körökben ismert Ken Nelson volt. Az album a hivatalos brit albumlistán a 3. helyig jutott. Kevesebb, mint két héttel a megjelenése után aranylemez lett, további négy héttel később pedig megkapta a platinafokozatot. Szerelmi csalódás ritkán terem ennyi babért, de a kamasz Nutini megrengette a slágerlistákat, és magát a lányt is, akit sikerrel vissza is szerzett. Az albumon hallható első kislemeze, a Last Request,…
… de a Million Faces is.
Vagy a Magyarországon is slágerré vált New Shoes is, amelyben pozitív hozzáállásra és jókedvre buzdít.
2009-ben jelent meg második albuma, a Sunny Side Up, amely 2010-ben a “Legjobb nemzetközi album” díjat kapta a Meteor Awards-on, és rengeteg turnét jelentett a feltörő tehetségnek.
De nem ezért írtunk róla.
Hanem harmadik, legújabb albuma, a Caustic Love miatt. Ahol már nem csak a hangja zseniális, hanem a stílusa is. Hátrébb lépett a könnyedebb Poptól, a Funk, a Soul, a Soul Rock világa felé. A kritikusok fejet hajtanak, mert – ahogyan a The Independent fogalmaz – a “képzetlen siker” beérett, méghozzá a legjobb brit R&B albummá “since the 1970s blue-eyed-soul heyday of Rod Stewart and Joe Cocker”. Első kislemeze, a Scream (Funk My Life Up) lett.
A stúdióalbum a UK Album Charton első lett. Igen rövid idő alatt 109 ezret adtak el belőle, amely így 2014-ben az ország legnagyobb eladott példányszámú lemezévé vált.
Legnagyobb kedvencünk a Let Me Down Easy. A vokál külön hibátlan.
Ha hallgatjátok, érdemes a szöveget is figyelnetek. A Let Me Down Easy különösen érdekes.
Illetve a hivatalos videóklipek is adnak témát a gondolkodáshoz, például a One Day.
Figyeljétek meg a Looking For Something lüktetését is. Magával ragadó.
Ha felkeltettük az érdeklődésedet egy figyelemreméltó, új tehetség iránt, akkor hallgasd meg ezt a playlistet, amely által betekinthetsz az új album jellegzetességeibe. Végighallgathatsz egy érdekes duettet Janelle Monae-vel, vagy élvezheted az akkusztikus verziók letisztult egyszerű-nagyszerűségét is.
Ha kielégíthetetlenül vágysz a jó zenékre, akkor pedig hallgasd a Luxfunk Radiot az oldal tetején található webes player, vagy külső playerek segítségével!
