Ronnie Scott’s Jazz Club – “Soho” nem volt ilyen jó!

Ronnie Scott's Jazz Club

Ronnie Scott’s Jazz Club “Soho” nem volt ilyen jó!

Képzelj el London szívében egy olyan klubot, amely egyszerre őrzi meg intimitását és válik legendássá: a buja fényekbe burkolva évtizedek óta ismeretlen zsenik emelkednek világsztárrá. Ismerd meg a Ronnie Scott’s-ot új, világhírű klubokról szóló sorozatunkban!

 

Rendszeresen írunk az aktuális, Funky-arc szíveket megdobogtató zenei újdonságokról,  de ezentúl szeretnénk bemutatni azokat a különleges és világszínvonalú klubokat is, amelyek alkotói fészekként támogatják a kezdő zenei tehetségeket, de a befutott zenészeket is. Ilyen alma mater, alkotóműhely a londoni Sohóban a Ronnie Scott’s is, amely 1959 óta igazi klub fellegvár, olyan repertoárral, amelyre ma is percek alatt elkelnek a jegyek. Indulhatunk a szaxofonos Ben WebstertőlElla FitzgeraldtólStan GetztőlMiles Davis-től megérkezve a júliusi George Benson koncertig? Kezdjük is, megkavarva a történelmi sorrendet egy nagyon pezsgő Funky felvétellel, csak az íze kedvéért…

Trombitától és szaxofontól a legendás klubig

Mi történik, ha az ötvenes évek egyik nagy formátumú trombitásaRonnie Scott

… és szaxofonosaPete King zenei tehetségét nem csak hangszerekbe, hanem szó szerint négy fal közé fújja?

Megalakul a Ronnie Scott’s Jazz Club egészen pontosan 1959. október 30-án: egy kis pince, ahol a helyi zenészek együtt jamelhetnek. A siker túlmutat a jól sikerült éjszakákon: a hely hamarosan az egyik első olyan európai klubbá lép elő, ahonnan ragyogó csillagok emelkednek új röppályára, zenei vizionáriusok rajtolnak el és bemutatkoznak ősrobbanás szerű tehetségek.

Zenélt itt Miles Davis (1969) Ronnie Scott felkonferálásával…

… 1974-ben a fenséges Ella Fitzgerald

… vagy Sarah Vaughan (1977) …

… és az utánozhatatlan Nina Simone (1985) is, a Ronnie Scott’s brilliáns, állandó zenészeinek kíséretében.

Ahogyan Curtis Mayfield

… Chet Baker …

… vagy Eric Clapton és a chicagói blues szülőatyja, a 6 Grammy-díjas Buddy Guy is. Igen, két ilyen zenei nagyság egy kis színpadon! Mégsem érezzük szűknek a teret, ugyanis a Ronnie Scott’s esetében sokszorosan bizonyított, hogy sok jó zenész kis helyen is elfér, mindenféle manír nélkül alázattal hódolva az örömzenélésnek.

A Jazz szellemiségére építő klub úgy is virágzott és virágzik a mai napig, hogy az idők során eklektikus zenei programokat kínált, és ma sem értelmezi szűken a műfaji határokat, sőt még Dj-s estéket is tartanak. A Ronnie Scott’s nyitott, támogató attitűdje a névadó alapító 1996-os halálával sem változott. Az örökségét a Pete King számos éven keresztül életben tartotta, amíg 2005-ben Sally Greene vált tulajdonossá. Szerencsére ekkor sem következett minőségbeli romlás, ugyanis Greene megtartotta a hely miliőjét, alázatos, de biztos kézzel nyúlt nyúlt hozzá. Nem is vártak tőle mást: producerként és a londoni, nonprofit Old Vic színház alapítójaként és ügyvezetőjeként (egyébként Kevin Spacey-vel az oldalán, aki művészeti igazgatója volt a színháznak 2015-ig) tudta, hogy mit és miért érdemes tenni ahhoz, hogy egy ilyen nagy múltú klub számára hasonlóan nagy jövőt biztosítson. A 2000-es években így a Ronnie Scott’s színvonala mit sem változott.

Fellépőik között nem csak Lisa Stansfield (2002) nyújtott a közönség számára maradandót…

… hanem a Rolling Stone magazin szerint “Minden idők 100 legnagyobb gitárosa” között a 11. helyen számon tartott Jeff Beck is, aki úgy zenélt a színpadon, mintha a legkedvesebb barátaival a legkedvesebb barátainak játszana.

Valamint Jamie Cullum is, akit 2003-ban a legtöbb albumot eladó brit Jazz művésszé választottak.

Mi történt az elmúlt években és napjainkban?

Hogy az elmúlt évek zenei élményeit is megkóstolhasd, következzen egy 2014-es élőfelvétel a helyszínről, ahol a – bízunk benne – zenei világhír előtt álló Soul, Funk tehetség, Jarrod Lawson debütál a színpadon. (Megsúgjuk, róla nem utoljára hallasz tőlünk!)

Különleges csemege volt a 2016-os London Jazz Fesztivál is, ahol Kurt Elling mellett a videóban feltüntetett zenészeket hallgathatták meg élőben a vájtfülő rajongók:

Akik lemaradtak a jegyekről, HD minőségű live streamen követhették az eseményeket, például a legendás Bette Lavette koncertjét:

A Ronnie Scott’s apró mérete és világhíre okán a jegyek gyakran szinte azonnal elkelnek, így a klub bevezetett egyfajta tagsági lehetőséget, amelynek előnyeiről ebben a videóban és ezen az oldalon lehet többet megtudni:

július 4-én esedékes George Benson koncertre – amely csak a tagok számára volt elérhető – még így is szinte azonnal megvásárolták a jegyeket. Meg is értjük… és nagyon bízunk benne, hogy a Ronnie Scott’s YouTube csatornáján találunk róla majd egy eszelős felvételt.

Emeljük a kalapunkat! – Profi zenészek, ingyenes workshop diákoknak

Nem csak azért tiszteljük a Ronnie Scott’s munkáját, mert a nagy nevek mellett profi állandó zenészstábbal és együttesekkel dolgoznak, és olyan zenekarokat patronálnak mint az egyik kedvencünk, a Soul Family (róluk írtunk is 2014-ben), hanem mert inspiratív hatással vannak az egészen fiatal generációra. Egyik rendszeres programjuk, a Big Band in a Day 12-17 éveseknek kínál egynapos, ingyenes workshopot, ahol a már említett profi zenészeik segítenek a big band formációba szerveződött fiataloknak összerakni egy olyan kb. fél órás produkciót, amelyet adott este elő is adhatnak szüleiknek, barátaiknak és az érdeklődőknek. Egy ilyen nap így fest a Ronnie Scott’s-ban:

Ha mindez nem győz meg arról, hogy a mai élőzene Mekkája a több mint fél évszázados, lenyűgöző múlttal bíró, tekintetét mégis a jövőn tartó Ronnie Scott’s, akkor nézd meg a következő egy órásangol nyelvű, angol felirattal elérhető dokumentumfilmet erről a különleges klubról, ahol maga Ronnie Scott is beszél azokról az időtálló élményekről, amelyeket egy ilyen jelenség nyújthat a világnak. Érdemes!

Érdekes lehet még:

Koós Hutás Áron - E.T. Project

Interjú Koós-Hutás Áronnal, aki a Mezzofortéval trombitált – “A dalok közti szünetekben hátraszaladtam a backstage-be memorizálni a következőt”

Interjú Koós-Hutás Áronnal, aki a Mezzofortéval trombitált – “A dalok közti szünetekben hátraszaladtam a backstage-be memorizálni a következőt”

Koós Hutás Áron - E.T. Project

Interjú Koós-Hutás Áronnal, aki a Mezzofortéval trombitált “A dalok közti szünetekben hátraszaladtam a backstage-be memorizálni a következőt”

Hogyan kerül egy vérbeli magyar trombitás a világhírű Mezzofortéval egy színpadra? Koós-Hutás Áron nem sokkal a hétvégi koncert után egy órára letette a trombitát, és elővette másik fegyverét: a szavakat. Interjú következik!

 

Az október 8-ai este az időtlenül forró Jazz-Funk jegyében telt, ugyanis a fennállásának 40. évfordulóját ünneplő, izlandi Mezzoforte vette be az A38 színpadát. Mi is ott voltunk, méghozzá tágra nyílt fülekkel és szemekkel, hiszen meglepő fordulatként egy magyar trombita fenomén is a srácokkal fújta: Koós-Hutás Áron, aki egy évekkel ezelőtti Luxfunk Party-n már a Funky-arcoknak is zenélt. El is kaptuk pár gondolatra, hogy megossza velünk eddigi zenei pályafutásának és a Mezzoforte koncertnek az élményeit, amit mi lent, ő pedig a színpadon szívott magába. Vagyis fújt ki magából… :-)

Egy rövid részlet abból, hogyan fújta Áron a Luxfunkerek legnagyobb kedvencét, a Garden Party-t az A38-on:

Ugyan mi is nagyon szeretjük a trombitát, de tudjuk, hogy nem az a hangszer, amit egy gitár kultuszban érlelődő kamasz választ magának. Te találtad meg, vagy ő talált meg téged?

Ez egy vicces történet… Minden öccs a bátyját utánozza: tőle kapja meg (vagy cseni el) az első CD-it, gyakran hordja a kinőtt ruháit. Nálunk sem volt ez másként. Megkérdeztem a tesómat, hogy milyen hangszerek menők szerinte – az ugyanis biztos volt, hogy zenélni szeretnék, mert már a kiságyban is csak a bekapcsolt rádió mellett tudtam megnyugodni igazán, és ezt szerencsére édesanyám elég hamar észrevette. A bátyám azt mondta, hogy a dob és gitár nagyon menő, majd – ki tudja miért – hozzátette, hogy “… és a trombita”. Lehet, hogy ő egyszerűen csak trollkodott akkor, de én az utóbbit választottam, hiába volt az egyik legnehezebb hangszer. Nagyjából 8 éves lehettem, amikor elkezdtem a zeneiskolát, sőt még énekversenyeket is nyertem akkoriban. Innentől kezdve egyértelművé vált, hogy zenész leszek.

Hogyan lett a klasszikus zenei vonalból – nem is akármilyen – Jazz?

Kamaszkoromban – tudjátok, a tipikus világfájdalom éveiben – a konziban nem találtam magamat a klasszikus zenében, amikor egyszer csak a kezembe került egy Miles Davis kazetta, ami teljesen megváltoztatta a világképemet. Azonnal átjelentkeztem a Kőbányai Zenei Stúdióba, majd a Jazz tanszakra, és szinte betege lettem a Jazznek. Szerelem volt első hallásra.

Ha az utadat már világosan láttad, neki is láttál az első zenekar “összetrombitálásának”?

Ebben az inspiráló közegben jártam végig a szamárlétrát. Az első zenekar, amiben zenéltem a Reggie-t játszó Re-G banda volt, aminek köszönhetően megismertem, milyen érzés koncertezni, fogaskerékké válni különböző könnyűzenei rendezvényekben. A következő években sok formációban kipróbálhattam magam. A stílusnál maradva vendégszerepeltem a Ladánybene 27-ben, játszottam a Riddim Colony-ban. Két évig tagja voltam a Kowalsky meg a Vegának, most pedig a PASO-nak, a Budapest Jazz Orchestrának és élvezem a munkát a saját zenekaromban is, a Koós-Hutás Áron E.T. Projectben. Debütáló dalunkról a New York-i Jazz Corner lap is cikkezett. Emellett készítettünk egy dalt Sena (Irie Maffia) vendégszereplésével, amivel elnyertem a “Legjobb szólista” díjat a Jazzy dalversenyén.

E.T. Project?

Nem, nem az E.T. film miatt, ez csak egy szójáték. Az E.T. feloldása az “Experimental Trumpet Project”. Igaz az E.T. név utalás a sci-fi tartalomra is, de leginkább azért választottam ezt, mert ez volt az első lemezem, lemezünk, így tele volt izgalmas felfedezésekkel. Nem csak zeneileg. Olyan volt, mint egy különleges belső utazás.

Kik kísértek el a felfedező útra?

Az együttest Kajári Andrea menedzseremmel találtuk ki, a dalokat pedig Milosevits Mirko Milánnal írtuk közösen, aki a billentyűsünk is volt. Persze a többiek munkája és szenvedélye nélkül nem működhetnénk: Fónay Tibor (basszusgitár), Zana Zoltán (ewi, azaz fúvós szintetizátor), Oláh Gábor (dobok) és MC Zeek(akit a Brains-ből is ismerhettek) valamint Kovács Réka énekesnőnk minden tudásukat beleadják.

Koós-Hutás Áron - E.T. Project

Zana Zoltan (szaxofon, EWI), Oláh Gábor (dob), Zeek (rap), Fónay Tibor (bass), Koós-Hutás Áron (trombita), Szebényi Dániel (billentyű), Otto Lohle (Gronau Jazz Fest director), Kovács Réka (ének)

Az együttes fő témáját gyerekkori vágyak inspirálták hiszen egy időben nem csak zenész, hanem csillagász is akartam lenni. A sci-fi, az űrhajók, az űrutazás és a futurisztikus dolgok mindig nagyon érdekeltek, így szerettem volna megjeleníteni ezeket a zenében. Így született meg az első albumunk, amely az együttesünk nevét viseli. A lemez egy történetet mesél el, és egy olyan filozófiára épül, amely áthatja az összes dalt. Arról szól, hogy szeretnénk megtalálni az univerzum közepét, ahonnan minden ered, ahol megtaláljuk a lényegek lényegét. Ez egy belső utazás metaforája, melynek során az ember keresi a saját középpontját, ahol meglelheti az egyensúlyt. Ezt a folyamatot szimbolizálja a zene, az ének, a rap, de még a dalokat narrátorként végigkísérő, női robothang is.

Eléggé messzire rúgtátok magatokat a mainstreamtől!

Talán mondhatjuk, hogy elvetemült lemez lett, de inkább úgy fejezném ki, hogy a populáris dalok mellett vannak elvetemült részei is.

Mondasz egy példát?

Van egy 9 és fél perces szám, amelynek az alapja Drum’n’Bass. Ebben a számban űrhajónkkal belerepülünk az Univerzum legnagyobb fekete lyukába. Ezt az utazást még izgalmasabbá, élethűbbé teszi a robotnő narrálása, az egyre gyorsuló zenei aláfestés. Rengeteg munkánk van benne…

Elmesélnéd nekünk, hogyan jutottál el a szimbolikus fekete lyuktól a Mezzofortéig? Fénysebességgel?

Ez is egy kalandos történet! Ismeritek a Djabe zenekart? Ez egy eMeRTon-díjas, magyar, csak saját számokat játszó jazz és világzenei együttes, amelynek egy-két éve már én is a tagja vagyok. A Djabe már több mint 20 éve létezik, és nemzetközileg nagy ismertségnek örvend, bár itthon sajnos jóval kevesebbet hallani róla. A Djabének köszönhetően ismerkedtem meg Steve Hackettel, a Genesis legendás gitárosával és később a Mezzoforte dobosával, Gulli Briemmel.

Koós-Hutás Áron - Djabe

Kaszás Péter (dob), Barabás Tamás (bass), Égerházi Attila (gitár), Koós-Hutás Áron (trombita), Nagy János (billentyű)

Egyszer csak Steve HackettGulli Briem (Mezzoforte dobosa), Barabás Tamás (Djabe basszusgitárosa), Égerházi Attila() és én úgy döntöttünk, hogy Attila ötletére hallgatva nyáron elutazunk Szardíniára inspirálódni, együtt zenélni. Mindezt fel is vettük.  A stúdiófelvételek annyira jól sikerültek, hogy Tamás utólag a többnapnyi felvételből összeállított egy lemezt, amelynek a Life Is A Journey címet adtuk. Csak pár napja, október 6-án jelent meg Angliában és Magyarországon, még egészen friss. Most volt a lemezbemutatónkis. Mindannyian úgy érezzük, hogy világszerte nagy visszhangja lesz, mert nagyon erős anyag lett. Ennek az örömzenélésnek köszönhetem, hogy Gulli Briemnek, a Mezzoforte dobosának megtetszett a játékom, és felkért, hogy ha már úgyis Budapestre jönnek, játsszak velük egy színpadon.

Elég sűrű napokat tudhatsz magad mögött! Mennyi időd volt felkészülni a Mezzoforte koncertre?

Az az igazság, hogy nem sok, és gyakorolt rám némi nyomást a szoros időbeosztás. Az előtte való hetekben szinte minden nap játszottam, próbáltam, készültem a lemezbemutatóra, így csak a koncert előtti két napban tudtam készülni.

Hogyan tudtátok megoldani a közös próbát?

Igazság szerint egyáltalán nem próbáltunk közösen, mert egyszerűen nem volt rá időnk. Nagyon fáradtak is voltak, összesen 2 óra alvással nyomták le a koncertet. Ilyen ez a világsztár üzemmód… A kottákat persze átnéztük, illetve megbeszéltük a sorrendet. Vicces volt, mert a helyszínen szembesültem vele, hogy középen fogok állni, és emiatt sem akartam kottából játszani. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a dalok közti szüneteimben hátraszaladtam a backstage-be és mindig átnéztem, memorizáltam a következő dalt.

Ez azért olyan teljesítmény, amit végiggondolva a mi tenyerünk is izzadni kezd. Te hogyan élted meg?

Az évek során kialakul egyfajta rutin. Egyre több helyen, egyre nagyobb közönség előtt játszik az ember, és egy idő után nem is a közönség létszáma miatt izgul, mert vannak helyzetek amikor mar nem a közönségnek kell bizonyítanod, hanem a zenészeknek, akikkel játszol, főleg ha világsztárokról van szó. Ilyenkor bizony csak egy lehetőséged van rá, hogy megmutasd magad. De nem szabad nagyon ráfeszülni erre, egyszerűen csak örülni kell annak, hogy lehetőség nyílik profi zenészekkel együtt játszani. Bízni kell abban, hogy olyan zenei közeget alakítanak ki, amiben jól érzed magad és akkor nagy eséllyel mindenki jól érzi magát: a színpadon és a színpad előtt is.

Ezen a hétvégén ez kifogástalanul sikerült. Milyen érzés volt?

Hihetetlenül élveztem! Könnyű volt velük játszani, mert betonbiztos alapot nyújtottak, ami miatt még hibázni is nehéz volt, hiszen annyira jók. Emberileg is. A szaxofonos Jonas-szal és a billentyűs Eythorral is azonnal megvolt a közös nevezőnk. Talán velük beszélgettem a legtöbbet.

Koós-Hutás Áron - Mezzoforte

Ők is nagyon elégedettek voltak. Mindannyian gratuláltak a – ahogyan ők fogalmaztak – “high class” szólókhoz. Hozzáfűzték, hogy remélik, hamarosan találkozunk újra, és Gulli szerint biztosan játszunk majd együtt.

Melyik volt a kedvenc dalod a koncerten?

Nehéz választani, de talán a High Life. Nagyon szerettem minden pillanatát!

Mit gondolsz, elkezdődött valami új az életedben? Volt már rá példa, hogy világsztárokkal játszottál?

Minden nap valami új kezdete, de volt már szerencsém korábban is világsztárokkal játszani. Például Raúl Midón világhírű gitáros egyik koncertjének én voltam a zenei rendezője, de dolgoztam már Brian CulbertsonnalJoe LovanóvalErik Truffazzal.

Elmesélnéd nekünk az egyik kedvenc koncert élményedet?

Nem könnyű választani, de… Az E.T. Projecttel idén májusban meghívást kaptunk a rangos német Grönaui Jazz Fesztiválra, ahol ugyanazon a nagyszínpadon játszottunk, ahol az egyik legnagyobb példaképem, Till Brönner is zenélt. Ami ott történt, az egy álom volt számomra: meghallgatta a koncertünket és nem csak hogy megdicsért, de közös selfie-t is készített velem, amit megosztott az Instagram oldalán.

 

Koós-Hutás Áron - Till Brönnen

Elképesztően közvetlen volt, kollégaként, partnerként kezelt. Nem felejtette el, honnan jött, emlékszik még a nehézségekre, a lépcsőfokokra, és tisztelettel kezeli a zenészeket maga körül. Fantasztikus élmény volt szemtől-szemben állni vele. Soha nem felejtem el…

… ahogyan mi sem felejtjük el ezt a csúcs Mezzoforte koncertet! Közben pedig aktívan örülünk az olyan izgalmas tehetségeknek mint Áron, valamint az olyan kezdeményezéseknek mint a Koós-Hutás Áron E.T. Project. A legfrissebb dalhoz, a Runninghoz hasonló eredeti zenéket kívánunk a továbbiakban is, srácok!

Érdekes lehet még:

Musiq Soulchild - Feel The Real - Humble Pie

Soulból összerakva – Musiq Soulchild és az új album

Musiq Soulchild nyolcadik albuma, a Feel The Real szeptember 15-én jelent meg, amelynek apropóján készítettünk egy összefoglalót az első lemez óta eltelt 17 évről. Videók, díjak, most pedig új szelek a vitorlában!

Musiq Soulchild - Feel The Real - Humble Pie

Soulból összerakva – Musiq Soulchild és az új album

Musiq Soulchild nyolcadik albuma, a Feel The Real szeptember 15-én jelent meg, amelynek apropóján készítettünk egy összefoglalót az első lemez óta eltelt 17 évről. Videók, díjak, most pedig új szelek a vitorlában!

Szólj hozzá