Március 27. – Derrick McKenzie születésnapja a Jamiroquai-ból
Derrick McKenzie, a Jamiroquai dobosa, 1962. március 27-én született Londonban.
Derrick McKenzie Manchesterből származik, és fiatal korában kezdte el a dobolást, majd később a funk és a jazz hatására kezdett el dolgozni. Mindenki ismeri a dobok mögül, aki szereti a Jamiroquait, ugyanis Derrick majdnem az alapítás óta tagja a bandának. Egészen pontosan két évvel utána, 1994-ben ült a dobszerkó mögé, aztán fel se állt onnan. Szerencsére! Ugyanis többek között neki köszönhetők az őrületes sikerek, például a ’98-as UK No.1 “Deeper Underground”. Gondoltad volna, hogy a kezdetek óta több mint 26 millió albumot adtak el világszerte? A ’98-as Grammy-n sem csodálkozunk.
A Jamiroquai az 1990-es évek elején vált a legnagyobb hatású funk és acid jazz zenekarrá, és olyan híres albumokat készített, mint az “Emergency on Planet Earth,” a “Travelling Without Moving” vagy a “Synkronized“. Derrick McKenzie dobosként jelentős szerepet játszik a zenekar zenéjének létrehozásában és előadásában, és az ő funkys, groove-os stílusa a zenekar sajátos hangzásának része.
Derrick McKenzie azonban nem csak a Jamiroquai-al dolgozik. A zenei élet számos más projectben is részt vesz, és gyakran dolgozik más művészekkel és zenekarokkal is, mint például a Charli Ulyatt-tal.
Összességében, Derrick McKenzie az egyik legfontosabb dobos és zenei alkotó a UK Funk és Acid Jazz mozgalomban, gyakorlatilag a műfaj legendái közé tartozik.
Most pedig c’mon “szolid disco funk”, tedd a dolgod!
Miért foglalkozunk évfordulókkal?
A ’70-es, ’80-as években a Soul és Funk műfajokban kb. 30.000 album jelent meg. Ezekről természetesen nem volt minden sláger, de ha albumonként csak tíz dallal számolunk, akkor nagyságrendileg kb. 300.000 olyan Soul és Funk zenéből meríthetünk, amik nem jutottak át a vasfüggönyön. A nyugati és a tengeren túli slágerlistákat ezek az előadók gyakran meghatározták, miközben Magyarország zenei ízlését egész más műfajok alakították.
A Luxfunkot azért hoztuk létre, hogy pótoljuk a hiányt.
A magyar közönség főként a rádióból jutott zenéhez. Fontos tudni, hogy egy klasszikus értelemben vett top40-es rádió összesen 40 dalt forgat, és amikor hozzáad a repertoárhoz egy új slágert, akkor kivesz egy régit. Ilyen top40-es rádió nem volt Magyarországon, de a legnagyobb rádiók is max 300-500 dalt forgattak, ami nagyon kevés.
Ezeknél a rádióknál a cél mindig az, hogy az átlagos hallgatási időn belül (tehát az időintervallum, amíg az átlag hallgató hallgatja az adást, miután bekapcsolta) egészen biztosan találkozzon a hallgató a kedvenceivel. Ezért magas rotációban, naponta többször szólnak ugyanazok a slágerek.
Gondoljunk csak bele, a 300-500 dalt forgató rádiók repertoárjába hány dal fért bele a fent említett 300.000 Soul és Funk zenéből bármi? De nekik nem is ez volt a feladatuk.
A Luxfunk Radio célja nem az, hogy a hallgatók emlékeire alapozva biztosan mutassunk régi kedvencet az átlagos hallgatási időn belül, hanem épp ellenkezőleg: néhány ismerős kedvenc mellett igyekszünk minél többet becsempészni abból a 300.000-ből.
Ezért hoztuk létre a Luxfunk Soul Power című műsorsorozatot, foglalkozunk évfordulókkal is. Célunk, hogy a hiánypótlás ne csak zenehallgatásról szóljon, hanem amikor lehet, beszéljünk is a dalok, előadók, albumok és zenei történések hátteréről.
Természetesen az évfordulók a későbbi, fiatalabb előadókról is szolnak. Hiszen ők azok, akik tovább vitték a nagy klasszikusok érték- és műfajteremtő törekvéseit.
