What The Funk? – Megjelent Stevie Hawkins új albuma
Még nincs egy hónapja, hogy megjelent Stevie Hawkins új albuma, a What The Funk?. A zenész neve Magyarországon nemigen ismert, pedig nem akármilyen életutat járt be.
Az új lemez 19 track-et tartalmaz, ezek teljes egészében átfogják a funk műfaját a 60-as évektől napjainkig. Az album címe egy szójáték: olyan, mintha a „Mi a franc?” kifejezést összekevernénk a „Mi a funk?” kérdéssel. A választ egyébként megkapjuk, mire végighallgatjuk a dalokat.
Fantasztikus utazás részese lehet a hallgató a funk hajóján, közel 5 évtizeden átevezve. Az album közreműködői is a legjobbak közé tartoznak: Jocelyn Brown, Sista Monica Parker, Tony Lindsay, D’Layna, Funk Dogg, Jaroslav Jakubovic, a Blues Brothers fúvósai, Memphis Horns, Joe Vitale, Thiago Pinheiro, Butch Taylor, Tyrone Chase, Anthony Vitti, Sal Giorgianni, Jennifer Cosaro, Ralph Rosen, Delicious Allstars, Sanj Sen és Chuck Webb.
Az album egyszerre keveréke és bemutatója a funk stílusainak: híven tükrözi a műfaj sokszínűségét, és bizonyítja a blues, jazz vagy latin hatást. A muzsikustársak úgy nyilatkoznak Stevie Hawkins-ról: rendkívül nagyra tartják, és megtiszteltetésnek veszik, ha együtt zenélhetnek. Stevie kisujjában van a soul-, funk-, blues-dobolás, az ének, a színpad és a stúdiómunka.
Bio
Az egész egy hideg vasárnapi estén kezdődött 1964. február 9-én. A kis Steven Hawkins 7 évesen a CBS esti műsorában, az Ed Sullivan Show-ban megnézte a Beatles első fellépését. Ez volt az a pont, ahol a kisfiú élete fordulatot vett: örökre magába szívta a zenét, és ez ezután is inspirálta. Persze akkor még ő is gombafejű szeretett volna lenni.
A családi fészek állandóan muzsikától volt zajos. Stevie édesanyja a 60-as évek közepén egy big band énekesnője volt, nevelőapja pedig jazz zongorista. Fiukat leginkább az ütős hangszerek érdekelték, így a big band próbáinak szünetében, amikor csak tehette, beült a dobok mögé. 13 éves volt, amikor édesanyja vásárolt neki egy aluminimum Shell Ludwig pergődobot, ezt a mai napig használja. Tinédzser korában aztán folyamatosan a helyi rádióállomást hallgatta, és koncertekre járt. Kedvencei voltak abban az időben O. C. Smith, Lou Rawls, The Hombres és the Ventures – hogy csak néhányat említsünk. És persze folyamatosan gyakorolt. Később, középiskolás korában a legnagyobb hatással Miles Davis, Joe Cocker, Jimmy Hendrix, Billy Preston, Tower of Power, ZZ Top volt rá. A gimis zenekarban természetesen az ütős hangszereket kezelte: üstdobot, csengőket, xilofont.
Hétvégeken és az iskolai szünetek idején sokszor volt nagynénjénél és bácsikájánál, Rubye és William „Slim” Burns-nél. Slim nagybácsitól nagyon sokat tanult, ami nem csoda: a Slim testvérek az 50-es, 60-as évek Amerikájának meghatározó muzsikusai voltak. Stevie a mai napig alkalmazza játékában az ekkor elsajátított fortélyokat. Slim-ék baráti köréhez tartoztak a Lynyrd Skynyrd, Nashville és Pat Metheny Group muzsikusai, akik közé a kissrác néha beülhetett örömzenélni. Stevie Hawkins életében ezek rendkívül meghatározó momentumok voltak. Lehetőséget kapott a kor legnagyobb zenészeitől tanulni. Még a középiskolás évei alatt megalapította első zenekarát, a Maxwell Edison-t. Creedence Clearwater Revival- és Rod Stewart-dalokat játszottak a helyi bulikon, vásárokon és klubokban. Eközben Stevie mentorává vált Bob Mater, aki Brenda Lee session zenekarának dobosa volt.
A kamasz Stevie 16 évesen kezdett dalokat írni, és állást kapott egy hangstúdióban hangmérnök asszisztensként. Egyik nap, amikor munkaidő után csak ücsörgött a stúdióban, a tulajdonos feltett egy varázslatos kérdést: lenne-e kedve újrajátszani egy elrontott dob-hangsávot. A válasz természetesen az igen volt. És ekkor beindult a karrier. Bár iskolai zenekarát egyre több helyre hívták, Stevie csatlakozott a Phil Lord zenekarhoz énekes-dobosként, és beugrott egy másik helyi együttesbe is: a 14 Karat Black – a Tennessee állami egyetem házizenekaraként – olyan bandák és énekesek előzenekara volt, mint a Bar Kays vagy Rufus Thomas. Stevie többször is lehetőséget kapott Rufus zenekarában akkor, amikor a főállású dobos nem volt elérhető. A fiatal tehetség ekkor tanulta meg az úgynevezett free style memphis funk-ot. Amikor Albert King meghallotta zenélni, ő is meginvitálta csapatába, ahol Stevie továbbfejlesztette blues-funk tudását. Ezután Stevie Hawkins olyan művészekkel léphetett egy színpadra, mint John Lee Hooker, Percy Sledge, Brook Benton, Chuck Berry, Chubby Chekker és Clifford Curry. 1996 és 1999 között volt egy állandó formáció, egy trió, amelynek tagjaival együtt dolgozott, ez volt a Reddog.
Stevie Hawkins számos díjat tudhat magáénak, miközben több millió eladott lemezen hallható játéka. Ezek közül nem egy lett arany illetve platina lemez. A zenész 1996 és 2003 között alelnöke és vezető hangmérnöke volt a GRC Records-nak. Ez a kiadó adta ki ebben az időben mások mellett Sam Dees, Loleatta Holloway, Arthur Alexander és a Ripple lemezeit. 2006-ban aztán megjelent a High Time című blues-soul album Stevie Hawkinstól.
Bővebben az előadóról: http://www.steviehawkins.com/
Gulics Norbert