Még a hollandokat is megszólította! – Interjú Török Viktorral, a SoulBlaster frontemberével

Március 19-én nem csak DJ Sampler és DJ Taylor szettjétől megy majd az arcon pörgés a New Orleans Clubban, hanem a tízfős SoulBlaster koncertjéről is. Ezúttal az együttes frontemberével, Török Viktorral készítettünk interjút.

Március 19-én igazi klasszikus Funk bázisú Luxfunk Party-val várunk a New Orleans Clubban, ahol DJ Sampler és DJ Taylor forgatja a fekete lemezeket. Előtte viszont nagyon izgalmas és kiadós bemelegítés következik a tízfős SoulBlaster koncertjének köszönhetően. A kő-Funkot játszó, ’70-es évekbeli Tower of Power (TOP) magyar tribute bandje már ’99-óta adja elő a TOP dalait, ötfős fúvós szekciójának (is) köszönhetően nem akárhogyan! Az utóbbi hetekben interjúsorozatot készítettünk a zenekar egyes tagjaival, hogy jobban megismerjétek őket. Beszélgettünk már Szegedi Attila basszusgitárossal, egyben a SoulBlaster menedzserével, Bacsa Zoltán trombitással, és legutóbb Török Viktorral is, aki négy éve frontembere az együttesnek.

Négy éve vagy frontembere a SoulBlasternek, de nem akkor ragadtál először mikrofont. Mi inspirált a kezdetekkor, hogy énekléssel foglalkozz?

Ez egy hosszabb folyamat eredménye volt, nem pedig egy meghatározó pillanaté. Középiskolás barátaimmal – akikkel akkor a Guns’n’Roses volt a kedvencünk –  kitaláltuk, hogy csinálunk egy Rock együttest. Mindegyikőnk elkezdett valamilyen hangszeren tanulni, és aztán magától leosztódtak a szerepek: aki jobban gitározott, gitáros lett. Én is azt kezdtem el tanulni, végül csak hobbiként, hiszen az éneklésnél kötöttem ki. Az együttesünket a gimiben, Szigetszentmiklóson alapítottunk, és Divina Machinának neveztük el. Ma is aktív, idén lesz húsz éves. Ezalatt az idő alatt nagyon sokféle zenei stílust kipróbáltunk; játszottunk Funky-t is, a Bee Gees-től a Kool & The Gangig jónéhány dalt.

A SoulBlasterrel hogyan találtatok egymásra?

Attila már mesélte, hogy a SoulBlastert ’99-ben alapították, majd egy idő után – bár sosem oszlottak fel – néhány év szünet következett. Ennek négy éve lett vége, amikor újragondolták az egész együttest, és úgy döntöttek, hogy ne két énekesük legyen, hanem csak egy frontemberük.  Többen engem ajánlottak erre a feladatra, így meghallgattak – sosem készültem még semmire ennyit, mint akkor -, próbáltunk egyet és úgy maradtunk szerencsére.

A SoulBlasteren és a Divina Machinán kívül játszol máshol is?

Igen, szinte minden nap másokkal próbálok, hiszen egyszerre 6-7, különféle zenei műfajokban működő együttesben énekelek. Pont ezt találom érdekesnek benne. Izgalmas az egyes éneklési stílusokba más-más műfajokra jellemző elemeket beépíteni. A saját zenekaraimmal főleg Blues-Rockot, progresszív Rockot játszunk; ilyen a Marcello’s Mystical Mind is.

Amikor megkérdeztük Attilát és Zolit, hogy mi a legnagyobb kihívás abban, hogy tíz ember munkáját kell összehangolni, egymástól függetlenül azt válaszolták, hogy az együttműködés számotokra nem kihívás, mert nagyon érzitek már a dalokat, és szeretitek, amit csináltok. Meg egymást.

Egyetértek velük, nincsenek együttműködési problémáink. Mi már nagyon összeszoktunk, csak olykor-olykor kell finomítanunk néhány dolgon. Mindenki azért van benne az együttesben, mert szereti, amit csinál, értékesnek is tartja, így innentől nincsenek kérdések. Hiszünk abban, hogy nem csak a könnyen befogadható zenére lehet jól szórakozni, hanem erre is. A Tower of Power dalainak varázsa van: zeneileg komplex dalokat írtak és írnak, többféle stílusban, amelyek az összetettségük ellenére nagyon fülbemászóak. Ugyan nem írtak olyan óriás slágereket, mint például a Kool & The Gang, de ennek ellenére nagyon jól lehet táncolni rájuk. A SoulBlasterrel mi ezt a Tower of Power életérzést szeretnénk megosztani a közönséggel, ennél többre egyikünk sem vágyik. Na jó, talán néhány olyan színpadra, ahol kényelmesen elférünk mind a tízen.

Mesélted, hogy 6-7 együttesben játszol egyszerre. Mi vonzott annyira, hogy úgy érezd, csatlakozni szeretnél?

Jogos a kérdés. Vajon akinek már van hat zenekara, az miért lép be egy hetedikbe? Igazság szerint a Tower of Power régi szerelmem. Mindig is azt gondoltam – őket hallgatva –, hogy na, ezt az életben nem tudnám eljátszani, ők biztosan ufók, olyan jók. Bár titokban ott mocorgott bennem, hogy milyen lenne egyszer tényleg kipróbálni, hiszen komplett, sőt ötfős fúvós szekcióval fellépni nagyon izgalmas. Nem is mertem elhinni, hogy van ilyen Magyarországon. Amikor sok-sok évvel ezelőtt megláttam a SoulBlastert a Sziget egyik színpadán, amint a Tower of Power-es Hubert Tubbs-szal zenélnek, nagyon odavoltam. Miután elhívtak egy meghallgatásra, először nagyon megijedtem a kihívástól, de kiálltam a próbát, és most itt vagyok.

Mennyivel más egy tribute band élén énekelni, mint egy „átlagos” együttesben?

A koncertek során kiderült a számomra – a SoulBlaster konkrét példájára kivetítve –, könnyebb a frontembernek, hogy a fúvósok is fontos szerepet visznek. Ez azt jelenti, hogy nem kell minden felelősséget egyedül cipelni. Különösen igaz ez úgy, hogy Reggel Feri (dob) és Arany Zsolti (gitár) is szoktak vokálozni.

Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen az éneklésben a színpadon? Generalistának kell lenni, mindenhez érteni, vagy elég „csak” énekelni?

Szerintem mindenképpen nagyon hasznos, ha az énekes játszik hangszeren. Onnantól sokkal jobban fogja tudni beépíteni magát a zenébe. Én például sosem úgy látom magam, mint előadót, akit kísér az együttes. Szerintem az ének is egy szólam a többi hangszer mellett, amelynek olykor több területet enged a zene, és gazdagítja maga a dalszöveg is. Egyébként egy összetett dolog maga az éneklés, amely tanulható (ilyen a hallás, a hangképzés), de persze kell hozzá némi érzék is. Azt gondolom, hogy bármilyen alapból ki lehet gyakorolni egy jó technikát, ez csak megközelítés kérdése. Én az kezdetek kezdetén jó pár évig autodidakta módon képeztem magam, rengeteg dalt hallgattam, és próbáltam elénekelni őket. Mire eljutottam énektanárhoz, megerősített abban, hogy a fontos alapokat már sikerült kigyakorolnom. Szerintem ha az énekes szeretné összefogni a zenét, akkor nem árt, ha egy kicsit ismeri is az adott hangszereket, érti a többiek munkáját. Így a frontember gyakran ellát produceri szerepet is, kicsit összefogja a nagy egészet – bár a SoulBlasternél erre kifejezetten így nincs szükség, hiszen nincs alá-fölérendelt viszony közöttünk –, és kiemelten sokat kommunikál a közönséggel.

Mi a véleményed, ezekbe a Tower of Power dalokba mennyire tudod beleadni a saját személyiségedet? Kell-e egyáltalán? Elég csak közvetíteni a dalt, vagy érdemes a saját képedre formálni?

Ez egy összetett kérdés; is-is. Bennem mindig ott van, hogy egyfelől őrizzük meg a dal eredetiségét, hiszen nem véletlenül nyűgözött le a forma és a tartalom. Másfelől pedig egy bizonyos szint után kikerülhetetlen, hogy beletegyük saját magunkat. Ennek az az oka, hogy nem akarjuk tökéletesen lemásolni a Tower of Powert, a hangulatot szeretnénk visszaadni. Erre megvannak a saját eszközeink. Az énekes esetében nem mindegy a hangszín, a hangterjedelem, az éneklési technika. Mivel a TOP többek között a nagyon jó afroamerikai jó énekeseiről híres – csak egy fehér frontemberük volt az évek során -, tudomásul kell venni, hogy nekik egyszerűen máshogyan szól a hangjuk, mások a hangszálaik. Ha akarnánk sem lehetne egy az egyben lemásolni őket. Ezen kívül egyedi szín a produkciókban maga az előadásmód, a színpadi mozgás is.

Vajon melyek azok a dolgok, amelyekért az együttest igazán szeretni tudja a közönség? Miben rejlik a SoulBlaster koncertek híresen jó hangulatának titka?

Szerintem ez a zene sokszínű, érdekes, fülbemászó, szórakoztató, és talán játsszunk olyan színvonalon, hogy ez átmenjen; bár erről talán a közönség tudna érdemben nyilatkozni. Azért zenélünk, mert ettől jól érezzük magunkat, és ezt a közönség is megérzi, átveszi. Nem az van, hogy ledaráljuk a műsort, végeztünk, meneküljünk, hanem örülünk, hogy ott lehetünk, élményt adhatunk. Ez a „közös élmény” érzet az alapja a hangulatnak.

Attila elmesélte, hogy az egyik fellépésetek alkalmával az első sorban álló hollandokkal elkezdtél az anyanyelvükön beszélgetni néhány dal között, ami nem kis teljesítmény. Mit tartasz a legfontosabb feladatodnak énekesként?

Ha közel van hozzánk a közönség, például egy klubban, mindig törekszem arra, hogy közvetlen legyen a kapcsolat. Ez volt a helyzet a hollandokkal is, nagyon feldobja a hangulatot a megfelelő kommunikáció. Ha elmegyek meghallgatni egy koncertet, nekem is nagyon jól esik, ha bevon a zenekar, úgy jobban bele tudom élni magamat a hangulatba. Pontosan ezért szeretem megszólítani, gyakran kérdezni a közönséget énekesként. Rendszeresen megosztok infókat arról is, hogy mikor, milyen körülmények között írta a Tower of Power az adott dalt, hiszen hallgatóként én is szeretem ismerni a hátteret. A TOP-ban kifejezetten jó, hogy komoly mondanivalója van a szövegeknek, gyakran fogalmaznak meg társadalomkritikát is, amellett, hogy táncolni is remekül lehet rá. A célunk mindenesetre az, hogy a koncerteken átadjuk másoknak is, amit a TOP jelent a számunkra, hogy gazdagabbak lehessenek ezzel az életérzéssel.

Ha szeretnéd meghallgatni, hogyan énekel Török Viktor a színpadon, és a SoulBlaster milyen atom muzsikát rak össze a színpadon, várunk március 19-én a New Orleans Clubban!