The Wiz – A „legfunkybb” musical
Egy musical, aminek a zenéjét kizárólag Soul és Funk stílusban írták? A ’70-es években még ez is lehetséges volt! 1978. október 24-én mutatták be a Motown Productions és a Universal Pictures „The Wiz” című közös produkcióját. A kizárólag fekete színészeket felvonultató alkotás az azonos című 1975-ös Broadway musical filmadaptációja, ami a ’70-es években elinduló Blaxploitation nevű filmes műfaj stílusjegyeit is magán hordozza.
A főszereplők között ismert énekesek hallhatók, pl. Michael Jackson és Diana Ross. Az akkor már népszerű zenészeken kívül a szereplők nagyobb része Richard Prior-hoz és Ted Ross-hoz hasonlóan mégis színész, és nem énekes, persze ez zenei teljesítményükön nem hallatszik. A film zenéjét Quincy Jones, Luther Vandross és Charlie Smalls jegyzik, akik neve garancia a minőségre.
A Blaxploitation stílus
A ’70-es években az amerikai filmművészet sajátos ágaként nagy számban kerültek a vászonra a társadalmat kritizáló, viszonylag alacsony költségvetésű alkotások, amik szinte kizárólag a fekete városi lakosságról és lakossághoz szóltak. Ezekhez a filmekhez a zenei aláfestést a Soul és elsősorban a Funk zenék adták. A leghíresebb ilyen filmek a Super Fly és a Shaft, bár az utóbbi besorolását a magasabb értékű hollywood-i finanszírozás miatt már sokan vitatják. A Blaxploitation filmek világa több rendezőt is inspirált munkái során. A legjellegzetesebb és leghíresebb közülük egyértelműen Quentin Tarantino. Emellett enélkül a sajátos, egyszerű és egyben lázadó irányzat nélkül nem nőhetett volna fel az afroamerikai filmes nemzedék egy újabb, társadalmilag elfogadott generációja.
Klasszikus történet egy kicsit másképp
A „The Wiz” című film alapvetően az Óz, a nagy varázsló történetéből táplálkozott, bár annak elemeit a saját képére formálta. A film szerint Dorothy Gale, a 24 éves, zárkózott tanárnő Harlem-ben él nagybátyával és nagynénjével. Em néni állítása szerint Dorothy még sosem járt a 125. utcán túl, és nem hajlandó új, önálló életet kezdeni. Hálaadási vacsorájukat követően Toto nevű kiskutyája kiszalad a kint tomboló hóviharba, ami után elindul a már ismerős eseménysorozat. A díszletek mégis felhőkarcolók és jellegzetes, Egyesült Államokbeli épületek között helyezkednek el, ezzel egyben szimbolikussá és még valószínűtlenebbé téve a történetet.
Kemény kritikák
A film megjelenésekor nem aratott osztatlan sikert. A vállalkozás anyagi szempontból sem volt kifizetődő, ugyanis a film 24 millió dolláros költségvetéséből mindössze 13,6 millió dollár térült meg. A bírálók kifogásolták, hogy Dorothy fiatalos és ártatlan szerepét egy, a megszokottnál jóval idősebb nő játssza. Diana Ross alakítását többen hidegnek és neurotikusnak titulálták. Mindezek ellenére még a legkeményebb kritikusok is pozitívan nyilatkoztak Michael Jackson alakításáról, aki képes volt mozgásával, énekével és játékával vidám és maradandó pillanatokat teremteni. A szigorú véleményekben egyértelműen érződik az akkor még kevésbé elfogadó társadalom hozzáállása is, aminek enyhítéséért maga Michael Jackson is mérhetetlenül sokat tett.
A Blaxploitation filmek betétdalait és a ’70-es évek jellegzetes Soul és Funk zenéjét a Luxfunk Radion is gyakran hallhatod az oldal tetején található webes player, vagy külső playerek segítségével:
Winamp MediaPlayer Mobiltelefon
LUXFUNK APP ANDROIDRA!