A jó nem megy ki a divatból! – Megjelent a Pieces of a Dream új albuma

Peaces Of A Dream - Just Funkin' Around

A jó nem megy ki a divatból! Megjelent a Pieces of a Dream új albuma

Milyen az, amikor egy kortárs Jazz-Funk együttes nem a slágerlistákra hajt, és mégis lazán eléri azokat, miközben ma is olyan minőségben játszik, mint 40 éve? A Pieces of a Dream megmutatja, hogyan kell üdítően hűnek maradni a zenéhez évtizedeken át.

 

Amikor végighallgattuk a Pieces of a Dream formáció legfrissebb, Just Funkin’ Around című albumát, három dolgot biztosan tudtunk: 1.) Nem erre fogunk izzadni a konditeremben a beach body-ért, 2.) De felpörgünk rá az első üléseken, lehúzott napfénytető alatt 3.) És ettől a zenétől sokkal szebben gyöngyözik a fröccs és süt a nap! Készüljetek, a Just Funkin’ Arounddal hasít az érzéki örömzene! A teljes albumot megtaláljátok iTunes-onés Spotify-on is. Érdemes ezeken a platformokon meghallgatni, ugyanis a videómegosztókon csak a dalok egy része érhető el!

Egy kis könnyed ízelítő kezdésnek:

Pieces of a Dream – Így kell az álmokat valóra váltani!

Feltéve persze ha szívünk vágya, hogy az alapítás évétől egészen napjainkig – közel a 40 éves évfordulóhoz– még mindig friss dalokkal álljunk elő a 18. albumonkon. A Pieces of a Dreamnek sikerült. Honnan indultak és hová érkeztek?

Az együttest 1976-ban alapította Philadelphiában három nagy reményeket érlelgető tinédzser: Cedric Napoleon (basszusgitár), Curtis Harmon (dobos) és a billentyűs James Lloyd, akiket Michel LegrandPieces of Dreams című dala inspirált a névválasztásban.

A zeneiparban nem, de a zenében jártas fiatalokat – mindannyian 6-7-8 éves koruk óta zenélnek –  a szintén philodelphiai származású Jazz legendaGrover Washington Jr. is segítette, akivel több alkalommal is egy színpadon állhattak, például Tokióban. Ekkor Lloyd nem volt több 17-18 évesnél. Ahogyan mesélte: “Elképesztően éreztem magam. Nem volt még egy albumunk sem, de máris egy világkörüli turnén kötöttünk ki Goverrel.

Ezután az albumokra sem kellett sokat várni. Már 1981-ben megjelent a Pieces of a Dream, a következő évben pedig a We Are One, amelynek producere Grover Washington Jr. lett. A srácok nyílegyenesen haladtak a komoly elismerések felé. A We Are One-nal az amerikai Jazz albumok chartján a 4. helyigjutottak. Az első nagy sikerüket azonban 1983-ban érték el, amikor kiadták az addigi legsikeresebb kislemezüket, a Fo-Fi-Fót, amely az amerikai Soul chart 13. helyéig jutott.

Az ebben az időszakban született Warm Weather szintén komolyabb ismertséget hozott a Pieces of a Dream életébe.

Az 1986-os Joyride album után – amely a Billboard Top Jazz Albumok rangsorában a 3. lett, és egy olyan érdekes feldolgozást is tartalmaz mint a Careless Whisper – a dalszövegeket szerző basszusgitáros, Napoleon kivált az együttesből. Így Harmon és Lloyd ketten folytatták tovább a zenei missziójukat.

Pieces of a Dream töretlen lendülettel zenélte végig a ‘90-es és a kétezres éveket. Több slágerlistás dal pattant ki a fejükből és pendült ki az ujjaikból. 2002 és 2005 között például Tracy Hamlin énekesnővel működtek együtt a Love Silhouette és a No Assembly Required című albumon. Hamlin egyébként nem csak hogy dalokat írt Gloria Gaynornak, hanem évekig vokalistaként dolgozott mögötte. Napjainkban így énekel:

40 éves évforduló, új album, Just Funkin’ Around

Úgy tűnik, hogy ennyi év és siker után sem apad el az alkotói véna. Lloyd és Harmon még mindig képesek visszatalálni azokhoz a philodelphiai kamaszokhoz, akik mertek nagyot álmodni. Ahogyan Lloyd fogalmaz: “Nem tévedhetünk nagyot, ha önmagunkból merítünk, és vissza-visszatérünk a gyökereinkhez”.

Emellett azt is kiemeli, hogy hitelességük nem csak a múltból táplálkozik, hanem abból, hogy igyekeznek tartani a lépést az idővel. Ennek köszönhető, hogy Jazz és Funk átitatta dalaik finom eklektikáját egyszerre érezzük mainak és mondhatjuk, hogy a műfajon belül klasszikusnak.

Smooth Jazz Ride szerint ez az album “előremozdítja az együttes képzelőerejét és karakterét”. Ronald Jackson kritikus szerint egy Jazz rajongó sem bánja meg, ha időt szentel ennek az albumnak. Egészen pontosan úgy fogalmaz, hogy “szerezd meg, és hidd el, meg fogod köszönni nekem!”. Hans-Bernd Hülsmann kritikus szerint pedig a Pieces of a Dream “eredeti módon lép új szintre a Smooth Jazz műfajában.”. Hogy mennyire van igazuk, talán árnyalja az a tény is, hogy a 10 dalt tartalmazó Just Funkin’ Around a Billboard kortárs Jazz albumainak listáján a 2. helyen debütált.

A mi véleményünket már ismeritek… Most Ti jöttök, Funky-arcok! Írjátok meg Facebook oldalunkonkommentben a benyomásaitokat, kíváncsiak vagyunk! És ne feledjétek, ha találkoztok valami izgalmas zenei újdonsággal, osszátok meg velünk, hogy írhassunk róla a többieknek!

Érdekes lehet még:

Koós Hutás Áron - E.T. Project

Interjú Koós-Hutás Áronnal, aki a Mezzofortéval trombitált – “A dalok közti szünetekben hátraszaladtam a backstage-be memorizálni a következőt”

Interjú Koós-Hutás Áronnal, aki a Mezzofortéval trombitált – “A dalok közti szünetekben hátraszaladtam a backstage-be memorizálni a következőt”

Koós Hutás Áron - E.T. Project

Interjú Koós-Hutás Áronnal, aki a Mezzofortéval trombitált “A dalok közti szünetekben hátraszaladtam a backstage-be memorizálni a következőt”

Hogyan kerül egy vérbeli magyar trombitás a világhírű Mezzofortéval egy színpadra? Koós-Hutás Áron nem sokkal a hétvégi koncert után egy órára letette a trombitát, és elővette másik fegyverét: a szavakat. Interjú következik!

 

Az október 8-ai este az időtlenül forró Jazz-Funk jegyében telt, ugyanis a fennállásának 40. évfordulóját ünneplő, izlandi Mezzoforte vette be az A38 színpadát. Mi is ott voltunk, méghozzá tágra nyílt fülekkel és szemekkel, hiszen meglepő fordulatként egy magyar trombita fenomén is a srácokkal fújta: Koós-Hutás Áron, aki egy évekkel ezelőtti Luxfunk Party-n már a Funky-arcoknak is zenélt. El is kaptuk pár gondolatra, hogy megossza velünk eddigi zenei pályafutásának és a Mezzoforte koncertnek az élményeit, amit mi lent, ő pedig a színpadon szívott magába. Vagyis fújt ki magából… :-)

Egy rövid részlet abból, hogyan fújta Áron a Luxfunkerek legnagyobb kedvencét, a Garden Party-t az A38-on:

Ugyan mi is nagyon szeretjük a trombitát, de tudjuk, hogy nem az a hangszer, amit egy gitár kultuszban érlelődő kamasz választ magának. Te találtad meg, vagy ő talált meg téged?

Ez egy vicces történet… Minden öccs a bátyját utánozza: tőle kapja meg (vagy cseni el) az első CD-it, gyakran hordja a kinőtt ruháit. Nálunk sem volt ez másként. Megkérdeztem a tesómat, hogy milyen hangszerek menők szerinte – az ugyanis biztos volt, hogy zenélni szeretnék, mert már a kiságyban is csak a bekapcsolt rádió mellett tudtam megnyugodni igazán, és ezt szerencsére édesanyám elég hamar észrevette. A bátyám azt mondta, hogy a dob és gitár nagyon menő, majd – ki tudja miért – hozzátette, hogy “… és a trombita”. Lehet, hogy ő egyszerűen csak trollkodott akkor, de én az utóbbit választottam, hiába volt az egyik legnehezebb hangszer. Nagyjából 8 éves lehettem, amikor elkezdtem a zeneiskolát, sőt még énekversenyeket is nyertem akkoriban. Innentől kezdve egyértelművé vált, hogy zenész leszek.

Hogyan lett a klasszikus zenei vonalból – nem is akármilyen – Jazz?

Kamaszkoromban – tudjátok, a tipikus világfájdalom éveiben – a konziban nem találtam magamat a klasszikus zenében, amikor egyszer csak a kezembe került egy Miles Davis kazetta, ami teljesen megváltoztatta a világképemet. Azonnal átjelentkeztem a Kőbányai Zenei Stúdióba, majd a Jazz tanszakra, és szinte betege lettem a Jazznek. Szerelem volt első hallásra.

Ha az utadat már világosan láttad, neki is láttál az első zenekar “összetrombitálásának”?

Ebben az inspiráló közegben jártam végig a szamárlétrát. Az első zenekar, amiben zenéltem a Reggie-t játszó Re-G banda volt, aminek köszönhetően megismertem, milyen érzés koncertezni, fogaskerékké válni különböző könnyűzenei rendezvényekben. A következő években sok formációban kipróbálhattam magam. A stílusnál maradva vendégszerepeltem a Ladánybene 27-ben, játszottam a Riddim Colony-ban. Két évig tagja voltam a Kowalsky meg a Vegának, most pedig a PASO-nak, a Budapest Jazz Orchestrának és élvezem a munkát a saját zenekaromban is, a Koós-Hutás Áron E.T. Projectben. Debütáló dalunkról a New York-i Jazz Corner lap is cikkezett. Emellett készítettünk egy dalt Sena (Irie Maffia) vendégszereplésével, amivel elnyertem a “Legjobb szólista” díjat a Jazzy dalversenyén.

E.T. Project?

Nem, nem az E.T. film miatt, ez csak egy szójáték. Az E.T. feloldása az “Experimental Trumpet Project”. Igaz az E.T. név utalás a sci-fi tartalomra is, de leginkább azért választottam ezt, mert ez volt az első lemezem, lemezünk, így tele volt izgalmas felfedezésekkel. Nem csak zeneileg. Olyan volt, mint egy különleges belső utazás.

Kik kísértek el a felfedező útra?

Az együttest Kajári Andrea menedzseremmel találtuk ki, a dalokat pedig Milosevits Mirko Milánnal írtuk közösen, aki a billentyűsünk is volt. Persze a többiek munkája és szenvedélye nélkül nem működhetnénk: Fónay Tibor (basszusgitár), Zana Zoltán (ewi, azaz fúvós szintetizátor), Oláh Gábor (dobok) és MC Zeek(akit a Brains-ből is ismerhettek) valamint Kovács Réka énekesnőnk minden tudásukat beleadják.

Koós-Hutás Áron - E.T. Project

Zana Zoltan (szaxofon, EWI), Oláh Gábor (dob), Zeek (rap), Fónay Tibor (bass), Koós-Hutás Áron (trombita), Szebényi Dániel (billentyű), Otto Lohle (Gronau Jazz Fest director), Kovács Réka (ének)

Az együttes fő témáját gyerekkori vágyak inspirálták hiszen egy időben nem csak zenész, hanem csillagász is akartam lenni. A sci-fi, az űrhajók, az űrutazás és a futurisztikus dolgok mindig nagyon érdekeltek, így szerettem volna megjeleníteni ezeket a zenében. Így született meg az első albumunk, amely az együttesünk nevét viseli. A lemez egy történetet mesél el, és egy olyan filozófiára épül, amely áthatja az összes dalt. Arról szól, hogy szeretnénk megtalálni az univerzum közepét, ahonnan minden ered, ahol megtaláljuk a lényegek lényegét. Ez egy belső utazás metaforája, melynek során az ember keresi a saját középpontját, ahol meglelheti az egyensúlyt. Ezt a folyamatot szimbolizálja a zene, az ének, a rap, de még a dalokat narrátorként végigkísérő, női robothang is.

Eléggé messzire rúgtátok magatokat a mainstreamtől!

Talán mondhatjuk, hogy elvetemült lemez lett, de inkább úgy fejezném ki, hogy a populáris dalok mellett vannak elvetemült részei is.

Mondasz egy példát?

Van egy 9 és fél perces szám, amelynek az alapja Drum’n’Bass. Ebben a számban űrhajónkkal belerepülünk az Univerzum legnagyobb fekete lyukába. Ezt az utazást még izgalmasabbá, élethűbbé teszi a robotnő narrálása, az egyre gyorsuló zenei aláfestés. Rengeteg munkánk van benne…

Elmesélnéd nekünk, hogyan jutottál el a szimbolikus fekete lyuktól a Mezzofortéig? Fénysebességgel?

Ez is egy kalandos történet! Ismeritek a Djabe zenekart? Ez egy eMeRTon-díjas, magyar, csak saját számokat játszó jazz és világzenei együttes, amelynek egy-két éve már én is a tagja vagyok. A Djabe már több mint 20 éve létezik, és nemzetközileg nagy ismertségnek örvend, bár itthon sajnos jóval kevesebbet hallani róla. A Djabének köszönhetően ismerkedtem meg Steve Hackettel, a Genesis legendás gitárosával és később a Mezzoforte dobosával, Gulli Briemmel.

Koós-Hutás Áron - Djabe

Kaszás Péter (dob), Barabás Tamás (bass), Égerházi Attila (gitár), Koós-Hutás Áron (trombita), Nagy János (billentyű)

Egyszer csak Steve HackettGulli Briem (Mezzoforte dobosa), Barabás Tamás (Djabe basszusgitárosa), Égerházi Attila() és én úgy döntöttünk, hogy Attila ötletére hallgatva nyáron elutazunk Szardíniára inspirálódni, együtt zenélni. Mindezt fel is vettük.  A stúdiófelvételek annyira jól sikerültek, hogy Tamás utólag a többnapnyi felvételből összeállított egy lemezt, amelynek a Life Is A Journey címet adtuk. Csak pár napja, október 6-án jelent meg Angliában és Magyarországon, még egészen friss. Most volt a lemezbemutatónkis. Mindannyian úgy érezzük, hogy világszerte nagy visszhangja lesz, mert nagyon erős anyag lett. Ennek az örömzenélésnek köszönhetem, hogy Gulli Briemnek, a Mezzoforte dobosának megtetszett a játékom, és felkért, hogy ha már úgyis Budapestre jönnek, játsszak velük egy színpadon.

Elég sűrű napokat tudhatsz magad mögött! Mennyi időd volt felkészülni a Mezzoforte koncertre?

Az az igazság, hogy nem sok, és gyakorolt rám némi nyomást a szoros időbeosztás. Az előtte való hetekben szinte minden nap játszottam, próbáltam, készültem a lemezbemutatóra, így csak a koncert előtti két napban tudtam készülni.

Hogyan tudtátok megoldani a közös próbát?

Igazság szerint egyáltalán nem próbáltunk közösen, mert egyszerűen nem volt rá időnk. Nagyon fáradtak is voltak, összesen 2 óra alvással nyomták le a koncertet. Ilyen ez a világsztár üzemmód… A kottákat persze átnéztük, illetve megbeszéltük a sorrendet. Vicces volt, mert a helyszínen szembesültem vele, hogy középen fogok állni, és emiatt sem akartam kottából játszani. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a dalok közti szüneteimben hátraszaladtam a backstage-be és mindig átnéztem, memorizáltam a következő dalt.

Ez azért olyan teljesítmény, amit végiggondolva a mi tenyerünk is izzadni kezd. Te hogyan élted meg?

Az évek során kialakul egyfajta rutin. Egyre több helyen, egyre nagyobb közönség előtt játszik az ember, és egy idő után nem is a közönség létszáma miatt izgul, mert vannak helyzetek amikor mar nem a közönségnek kell bizonyítanod, hanem a zenészeknek, akikkel játszol, főleg ha világsztárokról van szó. Ilyenkor bizony csak egy lehetőséged van rá, hogy megmutasd magad. De nem szabad nagyon ráfeszülni erre, egyszerűen csak örülni kell annak, hogy lehetőség nyílik profi zenészekkel együtt játszani. Bízni kell abban, hogy olyan zenei közeget alakítanak ki, amiben jól érzed magad és akkor nagy eséllyel mindenki jól érzi magát: a színpadon és a színpad előtt is.

Ezen a hétvégén ez kifogástalanul sikerült. Milyen érzés volt?

Hihetetlenül élveztem! Könnyű volt velük játszani, mert betonbiztos alapot nyújtottak, ami miatt még hibázni is nehéz volt, hiszen annyira jók. Emberileg is. A szaxofonos Jonas-szal és a billentyűs Eythorral is azonnal megvolt a közös nevezőnk. Talán velük beszélgettem a legtöbbet.

Koós-Hutás Áron - Mezzoforte

Ők is nagyon elégedettek voltak. Mindannyian gratuláltak a – ahogyan ők fogalmaztak – “high class” szólókhoz. Hozzáfűzték, hogy remélik, hamarosan találkozunk újra, és Gulli szerint biztosan játszunk majd együtt.

Melyik volt a kedvenc dalod a koncerten?

Nehéz választani, de talán a High Life. Nagyon szerettem minden pillanatát!

Mit gondolsz, elkezdődött valami új az életedben? Volt már rá példa, hogy világsztárokkal játszottál?

Minden nap valami új kezdete, de volt már szerencsém korábban is világsztárokkal játszani. Például Raúl Midón világhírű gitáros egyik koncertjének én voltam a zenei rendezője, de dolgoztam már Brian CulbertsonnalJoe LovanóvalErik Truffazzal.

Elmesélnéd nekünk az egyik kedvenc koncert élményedet?

Nem könnyű választani, de… Az E.T. Projecttel idén májusban meghívást kaptunk a rangos német Grönaui Jazz Fesztiválra, ahol ugyanazon a nagyszínpadon játszottunk, ahol az egyik legnagyobb példaképem, Till Brönner is zenélt. Ami ott történt, az egy álom volt számomra: meghallgatta a koncertünket és nem csak hogy megdicsért, de közös selfie-t is készített velem, amit megosztott az Instagram oldalán.

 

Koós-Hutás Áron - Till Brönnen

Elképesztően közvetlen volt, kollégaként, partnerként kezelt. Nem felejtette el, honnan jött, emlékszik még a nehézségekre, a lépcsőfokokra, és tisztelettel kezeli a zenészeket maga körül. Fantasztikus élmény volt szemtől-szemben állni vele. Soha nem felejtem el…

… ahogyan mi sem felejtjük el ezt a csúcs Mezzoforte koncertet! Közben pedig aktívan örülünk az olyan izgalmas tehetségeknek mint Áron, valamint az olyan kezdeményezéseknek mint a Koós-Hutás Áron E.T. Project. A legfrissebb dalhoz, a Runninghoz hasonló eredeti zenéket kívánunk a továbbiakban is, srácok!

Érdekes lehet még:

Musiq Soulchild - Feel The Real - Humble Pie

Soulból összerakva – Musiq Soulchild és az új album

Musiq Soulchild nyolcadik albuma, a Feel The Real szeptember 15-én jelent meg, amelynek apropóján készítettünk egy összefoglalót az első lemez óta eltelt 17 évről. Videók, díjak, most pedig új szelek a vitorlában!

Musiq Soulchild - Feel The Real - Humble Pie

Soulból összerakva – Musiq Soulchild és az új album

Musiq Soulchild nyolcadik albuma, a Feel The Real szeptember 15-én jelent meg, amelynek apropóján készítettünk egy összefoglalót az első lemez óta eltelt 17 évről. Videók, díjak, most pedig új szelek a vitorlában!

Szólj hozzá