A harmincas éveiben járó, michigani születésű dalszerző és énekes Curtis Harding zenéje leginkább a ’60-as és a korai ’70-es évek flow-jából merít, a Soul és Rock jegyeit viseli magán. Mindezt egy olyan fiatal férfi hozta össze, aki templomi énekeken és húsbavágóan őszinte Blues-on nevelkedett.

A kis óceánkutató

Curtis Harding egy Gospelt éneklő, mélyen vallásos kórista és egy amerikai veterán gyermekeként államról-államra bejárta az Egyesült Államokat, és lánytestvérével – aki állítólag kiválóan zongorázik – nagyon gyakran énekelt egy kórusban az édasanyjával. Bár kisgyerekként még óceánkutatónak készült, hamar ráébredt arra, hogy a zene, az ének különös kapocs az emberek között, és úgy döntött, hogy hangjával és tehetségével akar adni valamit a világnak.

Mielőtt szólókarrierbe kezdett, dalszövegíróként már dolgozott együtt az Outkasttel, és több alkalommal Cee-Lo Greennel is, akinek az eddigi legnépszerűbb, 2010-es albumára, a Lady Killerre is írt dalt. A Grand Canyont itt hallgathatod meg.

Bárszék és Night Sun

A szövegírói munkák mellett Harding járta a világot, és élményeket, tapasztalatokat gyűjtött. 2009-ben visszatért Atlantába, amikor a 97 Estoria nevű hely recsegő bárszéken ülve felkapta fejét: a DJ egy különleges, régi Gospel dalt játszott éppen bakelitről. Ez a pillanat hozta össze őt a lemezlovassal, azaz Alexander Cole-lal, aki a Black Lips nevű formáció énekes-gitárosa. Itt egy dal tőlük:

Alexanderrel hamar megértették egymást, hiszen mindketten rajongtak a Gospelért. Ez nem csak egy jó barátság, hanem közös együttesük, a Night Sunalapja is volt, amelyet lázas munkában, néhány napon belül meg is alapítottak. Így szólnak egy jópofa kezdeményezés, a Jam in the Vankeretében:

És így is:

Soul Power – kiadni, de hol?

Tavaly megjelent egy közös albumuk, majd márciusban Curtis Harding saját szólóalbuma, a Soul Power, amelyet csak a napokban fedeztünk fel; nem övezte semmilyen felhajtás, reklám a kis független kiadója miatt, amelyről néhány sorral lejjebb írunk. A Soul Power első klipje a Keep On Shining című dalhoz, egyben Harding első kislemezéhez készült. Nézd meg, nagyon retró!

A klip elején feltűnik a Burger Records logója, mely egy független, kaliforniai kiadó. 2007-es megalapítása óta főként Rock and Roll, Punk és Garage Rock, valamint Power Pop műfajába sorolható előadókkal, együttesekkel dolgozik. Érdekessége, hogy legtöbb anyagát a mai napig kazettán adja ki. Curtis Hardingnak ez a laza, művészi szabadságot tiszteletben tartó kiadó rendkívül szimpatikussá vált negatív tapasztalatai után. Több interjúban nyilatkozott arról, hogy nem volt hajlandó beállni abba a sorba, amelyben a gigantikus, eredetiséget nélkülöző, sztár-gyártó kiadók megfosztják az alkotó zenészeket attól, hogy saját maguk szerezhessenek zenét és írhassanak dalszövegeket. A Burger Records-nál azonban megtalálta azt a rugalmasságot és függetlenséget, amire ő és zenészei vágytak.

Harding első szólóalbumát, a Soul Powert a “Slop ‘n’ Soul” kifejezéssel írja le. Ez magyar szabadfordításban annyit tesz mint:  Soul és a “maradék”. Ezzel a dalokban szereplő, Soultól eltartó, különböző zenei elemekre utal, amelyek ennek ellenére sem zavarják a Soulos összhatást. Így szól élőben:

Harding szereti vegyíteni a stílusokat, és dalaiban kivétel nélkül törekszik arra, hogy haladjon a korral: a jelenben él és gondolkodik, játszik, alkot. Több alkalommal is kifejtette, annak ellenére, hogy nagyon tiszteli a fekete zene nagyjait, ő egyedi stílusával szeretne megragadni az emberek fejében, nem szeretne kifejezetten hasonlítani senkire. Ennek ellenére a Soul Poweren érezhető Solomon Burke, B.B.King hatása, de néhány dalban halványan akár Otis Reddingé is. Hangszíne egyébként gyakran emlékeztet John Legendre is. Egy interjúban példaképként Willie Hutchot emlegette, aki legendás producer, dalszövegíró és gitáros volt egyben, több Motown sláger atyja, sőt rendszeresen dolgozott Michael Jacksonnal, Smokey Robinsonnal és Marvin Gaye-jel is. 

A Soul Power albumon olyan dalok kaptak helyet, amelyek a hétköznapi ember küzdelmeiről szólnak, függetlenül attól, hogy milyen színű a bőre, honnan jött és hová tart.

Harding a mély témákat őszintén és természetesen közelítette meg, és végig törekedett arra, hogy vidámabb oldalukat ragadja meg, a dalai táncolhatóak legyenek. Ilyen a Heaven’s On The Other Side is.

Több kritikus kiemelte, és mi magunk is úgy éreztük, hogy mindvégig együtt lélegzik, zenél, énekel a zenészeivel, egyszer sem szeretné “túlénekelni” őket.

A Soul mellett pedig a The Drive-ot…

… és az I don’t Wanna Go Home-ot meghallgatva rájbebizonyosodott, hogy nem idegen számára a Rock hangzásvilága sem.

Harding jelenleg éppen Németországban turnézik – mint az kiderül a Facebook oldalán -, és senki sem tudja, még milyen lehetőségeket vethet elé az élet. Mindenesetre egyetértünk azzal, amit egy interjúban fejtett ki:

“… all roads lead to the same place when you know where you want to go. That journey is what creates soul.” (“Minden út ugyanoda vezet, ha tudod, hová tartasz. Ez az utazás maga a Soul.”)

Mondd el a véleményedet a cikkel és a zenékkel kapcsolatban a lap alján, vagy pedig a Facebook oldalunkon!